Már régóta akartam tortillát sütni, most itt volt a ragyogó
alkalom. Ez megoldaná a kenyérkérdést. Több receptet megnéztem” 50 dkg
liszt/kukoricalisz, 0,5 dl olaj, 1 tk só, 1 tk.sütőpor 3 dl langyos víz”.
Gondoltam megfelezem a mennyiséget és ha ez elfogy frisset készítek.Pontosan
a recept szerint jártam el, de rugalmas tésztáról szó sem volt, mert egyszerűen
nem állt össze. Kinyújtani meg végképp nem lehetett. Egy gombócot kivettem
belőle kevés vízzel és olajjal sűrű palacsinta tészta állagúra hígítottam
és egy serpenyőben megpróbáltam megsütni. Leragadt, és széttört, megfordításról
szó sem lehetett. Ellenben nagyon jól össze lehetett törni apró darabokra, így
már a kukorica müzli alap megvan:) ez persze még a kenyerem kérdését nem
oldatta meg:)
Végül
palacsintát sütöttem belőle, gondoltam, majd abba csavarom a salátámat. Íme az
eredmény (mivel a receptekben szerepelt, hogy a megsült tortillákat fedjük le, így én
is lefedtem a palacsintáimat:)). A palacsinta kísértetiesen hasonlított a
fűrészporra, így emberbaráti szeretetből senkinek nem adtam belőle. Amikor
rákérdeztek, mi van a palacsintával,akkor is erre hivatkoztam:). Sőt az is
egyértelmű volt, hogy ilyet én soha nem fogok sütni magamnak se. Korábban
ettem már kukoricalisztből készült tésztát, nagyjából azzal is az volt a bajom,
hogy eléggé fűrészporos:).
Kicsit
jobban utánanéztem ennek a kukorica tortillának
és kiderült, hogy csak
speciális kukoricalisztből Masa Harina lehet megsütni!
Köszi Attila,
kár, hogy későn találtam rád:)
Jobban szeretem a natúr salátákat, de hogy a
„tortillám” kicsit csúszósabb legyen kapott egy medvehagymás joghurt-tejföl
öntetet. Sajna a csomagolóanyag elrontotta a salátát, végül a palacsintát nem
ettem meg. Ja, és megtölteni sajna nem lehetett, mert kirepedt:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése