2013. augusztus 31., szombat

Augusztus záróakkordjaként (majdnem) natúr, sűrített paradicsom (télre)




A blog lassan kezd  könyvajánlóra hasonlítani, bár az ezmegazba az is belefér, akkor most augusztus záróakkordjaként jöjjön a gasztrómia.( bár találtam két nagyon jó könyvet, de majd azokat holnap posztolom).
Sűrített paradicsom. Csak amiatt írom le, mert ma majdnem beletört a bicskám, mivel nem emlékeztem, hogy tavaly hogy csináltam. Ha lenne jövőre, és én is lennék, és sűrített paradicsomot tennék el, így fogom csinálni.

A paradicsomokat megmostam, a szár felőli oldalon Keresztbe bemetszettem (amiatt itt és nem az alján, ahogy általában mindenki teszi, mert innen jön le nehezebben a héj, legalábbis azoknál a paradicsomoknál, amivel nekem dolgom volt).
Egy fazékban vizet forraltam és kb egy szűrőnyi paradicsomot belemártottam, amikor láthatóan kezdett felválni a héj kiemeltem, tálba tettem, majd ezt addig folytattam, amíg a paradicsomból tartott.
A paradicsom héját lehúztam, a szár alatti részt eltávolítottam, mérettől függően feldaraboltam. (Több fajta paradicsomból főztem és elég változó méretűek voltak) A magot és a mag körüli részt kinyomtam a paradicsom húst külön tettem.
A paradicsom húst kicsit megnyomogattam a kezemmel és a kicsöpögött lét az előzőleg kinyomott léhez öntöttem, majd húst leturmixoltam.  A főzőedényre egy szűrőt tettem és a leturmixolt lét ezen keresztül öntöttem bele az edénybe, hogy a még benne lévő magok fennakadjanak.  Kicsit segítettem neki egy fakanállal így gyorsabban átfolyt.

Feltettem főni és kicsit benéztem a fészbukra:), írtam egy-két kommentet, posztoltam, beleolvastam Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium c.könyvébe, majd megnéztem a sűrítményemet. Nagyjából jónak ítéltem a sűrűségét beletettem 1/2 ek. sót és még 10 percig főztem, ha netán  baktériumok lennének a sóban talán  ezidő alaltt hajlandók elpusztulni (mivel eleve sűrű volt, kb 1/3 részét kellett elpárologtatnom), elővettem a mosogatógépből az üvegeket és a tetőket, a tölcsért és a merítőkanalat(az üvegek elmosásáról kimerítően itt írtam) és ezek segítségével üvegekbe töltöttem.Lezártam, fejtetőre állítottam, majd száraz dunsztba tettem.
Fogalmam sincs mennyi volt a kiinduló mennyiség, mert nem mértem meg, de a végeredmény 3 db 500 ml-üveg lett.

Arra emlékeztem, hogy tavaly megittam a kinyomkodott lét, de most nem kívántam. Elsőre paradicsomlevest vizionáltam, de a héten 4 napig paradicsomos valamit ettem (paradicsomártásos cukkini, lecsó, paradicsomos tészta,így gondoltam inkább elteszem későbbre a lét. Ebből is kiszűrtem a magokat és feltettem főni. Közben megint fészbukoztam, majd ránéztem és megpróbáltam megsaccolni a mennyiségét végül egy 500 ml-es üveg mellett döntöttem:). Tölcsér, merítőkanál, lezárás, fejtető, száraz dunszt.
Egy tálkányi kimaradt, beleszórtam egy kis kakukkfüvet, bazsalikomot és átforraltam. Friss tehénsajtot felkockáztam beletettem a tálkába, rászedtem a forró levest és elszürcsölgettem.

Engem az augusztus mindig lehangol, lehetne a félig tele, de sajna inkább  félig üres érzésem van. Minden napban benne van a lehetőség, hogy ez volt az utolsó nyári nap. Minden reggel figyelem, hogy itt vannak-e még a fecskék. Amikor tömegesen megjelennek, kicsit megnyugszom, bár aggódom is, talán gyülekezőt tartanak és holnap reggel vége. Innen visszavonhatatlanul és végérvényesen ősz van. Az előrejelzés szerint  egész szeptemberben jó idő lesz, de minden  jel ellenére már érzem az ősz leheletét. 

 

2013. augusztus 29., csütörtök

Augusztus vége

Tegnap hosszabb kihagyás után lesétáltam a rétre egyrészt azt reméltem ettől elmúlik a fejfájásom, másrészt meg akartam nézni nálunk hol tart a természet. Nagyjából az alábbiak vannak. Ami még volt mezei zsurló (Equsetem arvence), mezei katáng (Cichorium intybus)
A csipkebogyó még teának sem alkalmas. Ezek voltak a legérettebb példányok.
Komló  (Humulus lupulus).
Tavaly ezeket készítettem belőle, a szilvás különösen finom volt:).
A rétnek ezen a részén még soha nem láttam. (Hypericum perforatum)
Rengeteg szeder van, de nem volt mibe szedni, majd valamelyik nap visszamegyek egy lekvárra valóért.
Virágzik
Igen, igen, vasfű  (Verbena officinalis).Kb öszázszor jártam a rétnek ezen a részén, de egyszer sem vettem eddig észre:(

Így áll a galagonya (Crataegus), gyakorlatilag már lehetne szedni. Szárításra most nem alkalmas az időjárás, majd ha végeztem az egyéb befőzéseimmel, kipróbálok belőle egy lekvárt és akkor szedek szárítani is.
Kökény (Prunus spinosa) megkóstoltam, brutál savanyú.
mezei zsálya (Salvia patensis)
Megálltam lefényképezni az igen szép zsályát, közben közelebbről meg akart ismerkedni velem:)
Tyúkhúr   (Stellaria media)
Fekete nadálytő (Sympytum officinale)
Én nem gyarapítom sem a fogyasztói sem a tűzzel-vassal írtók táborát, de nemcsak a kukoricás mellett volt, hanem a réten is, az kicsit meglepett. Lenyisszantottam a metszőollómmal.
Aki tudja, megírná, hogy ez milyen betegség a kukoricánál?
Voltak felhők is, szépek:)

A lábam előtt hevert:) (Egy kis fantáziával)

Azonnali felhasználásra hoztam pár növényt.(cickafark, vasfű, diólevél,, mezei zsálya, aranyvessző, mezei zsurló, )
 meg ezeket:)


















2013. augusztus 20., kedd

Radványszky Béla:Régi magyar szakácskönyvek (1893)





Radvánszky Béla gyűjteményes kötete eredetileg 1893-ban jelent meg. Engem a szakácskönyvekben leginkább a hagyományos tartósítási módok és a betegségek idején alkalmazott ételek, azok alapanyagi és elkészítési módjai érdekelnek, így abból válogattam kedvcsinálónak, de természetesen nagyon sokféle ételt és elkészítési módot tartalmaz a szakácskönyv. (A Czifray-féle szakácskönyvben találkoztam először betegségekre ajánlott receptekkel, azóta minden régi szakácskönyvben keresem ezeket a recepteket). A nyelvezetét kicsit szokni kell, de én jobban szeretem, az eredeti szöveggel  közreadott verziókat, mint az átíratokat, de olyan is jön:)

"Dinnye torta.

Az dinnyéből így csináld az tortát. Meghámozzad az mint űtet meg szokták hámozni, belől is az sárgáját elvessed, vágd meg vágó késsel szép aprón, mint az almát szokták, tiszta fazékben vagy serpenyőben szűrj mézet reá, két vagy három tikmonyat is üss belé, sáfrányozd, borsold, gyömbézed meg. Abban az mézben főzd meg, apró szőlőt is hints köziben. Mikor megfő, tedd ki hadd hűljön meg.

Csipkerósának az gyümölcséből való étek, az arena és kűbántás ellen. 

Megérvén őszkor a csipke, szedd le szép tiszta edényben,  s két felé metszvén, szedd ki az magvát és belső részét, szőrit,  bánj szépen vele, hogy semmi szőröcske rajta ne maradjon, vagy inkább benne; megmosván, faragtad fele borban és fele vízben; többecske vizet, míg meglágyúl valamennyére; vedd ki szép fejér ruhára, végy nádmézet és az levet, melyben főtt azzal is felforraltatván az nádmézet, tajtékját lehányván, miután félig lefőtt,  tedd bele ismét az megüresétett s meghámozott csipkét, hadd főni egy addig, míg az nádméz, egy kalánnal példának okáért benne kivevén, vonódik mint az fonal, az leve legyen annyi, mint az főtt meggynek.
Tiszta édes musttal is elkészéthetni, birsalmával, nádmézzel és édes borral általönthetni hideg suffácskának sokféle főzelék mellett.  Kaporna gyanánt is élnek az sültnél vele.”


Beteges embernek való levecske.

Egy tikmonyat végy, had főjön borban, ha megfőtt, az bort leszűrjed, szedd ki az tikmony székit, nyomd ki s tölts bort reá, csinálj abból levecskét. Ezt egy vén embertől hallottam, kin mikor asszú korság volt s igen elszáradott volna, egy Doktornak rendelése szerint mindenkor reggel ilyen levecskével élt s meggyógyult ereje, húsa, vére megjött.

Beteges embernek való pépecske.

Végy négy avagy öt tikmony székit, az fejérit kiszedvén, keverd meg jól egy serpenyőben, tölts bort hozzá, hogy megsűrűdjék, az bortól ne legyen felettébb híg avagy vékony, mert az forrása után nem igen sűrűdik meg, nádmézeld meg, hadd főni, de ne igen sokáig, hogy meg ne aludjék; add fel, mert ez itt betegnek jó erőt ad.

Betegnek való pogácsa.

Vedd egy megfőtt tiknek az negyed részét s metéld apróra, szilvának hánd ki az magvát, ezeket is apróra vagdalván, semlye lisztet s tikmony székét tégy köziben, készéts ezekből tésztát s rántsd meg annakutána.

Bába seggü gomba fekete lével.
Kemencében meg kell aszalni, ki kell mosni, mikor főzni akarsz benne, tiszta vízben főzzed, vörös hagymát kell reá vágni, eczetezd, borsozd, szekfüvezd meg. Az ki savanyún akarja, szekfüves lével is jó. Ez megfeketedik, sűrű is leszen, mikor feladod, meleg legyen.

Fenyő alja gomba.

Először be kell sózni, annakutána tiszta vízben főzd meg vörös hagymával, vajjal, borssal főzd öszve, másképen faolajat önts reá s eczetet, saláta módjára készétsd el. Ezzel mi magyarok nem igen élünk, de egyéb nemzetnél igen kedves."

A könyv itt elérhető



2013. augusztus 19., hétfő

2013. augusztus 16., péntek

Apicius:Szakácskönyv a római korból


Ma egy igazi csemegét hoztam:)
  .
Általában minden étel, növény, gyógymód ismertetése úgy kezdődik:” már a rómaiak is”, „a rómaiak idejében is”.Bia többször hivatkozik Apicius szakácskönyvére, ma rákerestem. Először  egy oktatási segédanyagot találtam, érdemes átfutni  sok fotót tartalmaz és rövid összefoglalót  kapunk pl. az akkori  kenyérfajtákból, azok készítésről és sok másról is.


Aztán tovább kerestem és Apicius szakácskönyve pdf-ben:)
 
kép forrása 


(Nem szoktam soha lementeni ezeket a gépemre, de ez olyan csemege, hogy ott a helye). A magyar nyelvű receptek a 70. oldaltól kezdődnek. Jó olvasgatást!

Köszönöm Bia


2013. augusztus 15., csütörtök

Márai Sándor:Füves könyv - Az egyezkedésről




„Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit...Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel:soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belül söketek a világ hangjai iránt.”


26 Az egyezkedésről
Márai Sándor: Füves könyv  25.oldal

a könyv itt elérhető: