2013. május 29., szerda

Mentatitkok





Megfigyeltétek, hogy szinte minden ételnek vagy italnak van egy vagy több sztorija?  Mikor, hogyan, miért esetleg kivel , kinek készítettük stb. A növényeknek is, hogyan került a kertünkbe a menta, citromfű vagy sorolhatnám,  a többi elképesztő módon szaporodó növényt. Ahogy PO is írta, a növényeket az ember vagy egy öreg nénitől kapja, vagy a házzal veszi (lehet, pont a mentával kapcsolatban írta, megpróbáltam megkeresni, de nem találtam menta, borsmenta cimkét). Menta nálunk mindkét módon volt, illetve került a kertbe. Kaptam is, igaz,  nem öreg nénitől, a kertben is volt, amikor megvettük a házat. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy kiirtotta, az amúgy szintén agersszív gyönyörű sárga virágjaimat és akkor nagyon megneheztem rá. Kiirtottam, illetve azt hittem, de nem az a fajta, aki  ezt hagyja. Elég egy bennmaradt gyökér és újra  kezdi a terjeszkedést adott területen. Hihetetlenül agresszív területszerző és mégis szerethető. Szerető a megjelenése, a levelei bársonyossága,  imponáló a viszonyulása a dolgokhoz. Nem bánja ha tűzi a nap, azt sem, ha sok az árnyék, nem panaszkodik ha nem kap elég nedvességet vagy ha túl sokat kap.  Mint gyógynövény is szerethető, tisztítja a légutakat, csökkenti a puffadást, a teltségérzetet, kellemesen hűsít a meleg napokon , az íze is finom, üdítő. Szeretünk vele ételeket is ízesíteni. Sokan élünk-halunk  a vele ízesített dúsan habzó fogkrémekért. Szerethető, indulatokat keltő és sajnállatra méltó . A levágás utáni viselkedése egyenesen megrázó. A levágását követő pár perc múlva szinte rá sem lehet ismerni az addig erőtől és elszántságtól duzzadó ifju titánra. Nincs folymata a változásnak egyik pillanatról a másikra következik be. Egyik pillanatban még fiatal, elszánt harcos, másik pillanatban  támogatásra szoruló aggastyán. A tett súlyosságát felismerve  hiába való minden próbálkozás a megmentésére,  a folyamat visszafordíthatatlan. Hiába minden bűntudat, mégis újra és újra bekövetkezik a terület iránti vélt vagy valós igényének korlátozása. És ez a húzd meg, ereszd meg játék egy életen át fog tartani.
Aztán, hogy van a mentaszörppel?
Megfigyeltétek, hogy menta- vagy citromszörpöt még nem  láttatok átlátszó üvegben posztolva. Mindig vagy szép zöld üvegekben jelenik meg,  vagy szépen megkomponált műként, pohárban hígitva, citrommal, jéggel, levélkék itt-ott, vagy magáról a növényről  készül kép a poszthoz? Olyan mint egy titokzatos hölgy, akit mindig vagy egy paraván mögött látunk, vagy erősen lefátyolozva, és csak a rajongói táborából következtetünk a vonzerejére. Gondolkodóba ejtett volna ez a látvány, ha nem tudnám ezt a féltve őrzött  titkot. De aki még nem tudja, az hamarosan szintén e titok tudója lesz.

Ezek után, hogyan készül  ebből a sok érzelmet kiváltó, és titkokat titkot rejtő növényből mentaszörp, vagy lesznek még titkok? A fentiekből nagyjából gondolhatjátok, hogy nem a határba bringázok,  ahogy a bodzaszörpnél, ha arra gondoltok, hogy visszaszoríttam a terület iránti igényében, hát majdnem. Átmegyek a szomszédba megcsodálni a virágokat és közben megajándékoznak egy kocsideréknyi tövestől kiszedett ifju harcossal, amit nagy örömmel fogadok.

Első gondolatom a mentaszörp, de a második a tél, ami nálam a mentatea  ideje, bár hivatalosan mások ezt nyárra teszik. Azt is tudjom, ha véletlenül  utánpótlás nélkül elfogy, akkor amíg haza nem érkezik az ellátmányom a zacskót szagolgatom, bár tudom, azt is, hogy ez a függőség biztos jele, de az megnyugtat, hogy fülakupunktúrás addiktológusként mindig kéznél vagyok:). Így újratervezem, látom, hogy  a kapott mennyiség fedezi a téli napi 3x ½ liter mentatea szükségletemett, és mentaszörp készítésére is bőven elegendő. Aztán elbizonytalanodom, mi van, ha mégsem? Kibringázok a patakhoz és hozok egy jó adag lómentát, biztos ami biztos alapon.
Tavalyi kép, még nem virágzik.

Milyen alternatívák léteznek az édesítésére? Méz, sztívia, gyümölcscukor, xillit, nádcukor, cukor. Ha ennyi lehetőség van miért a cukor és miért nem valamelyik egészségesebb alternatívája?A mézet hő hatására szinte semmi nem különbözteti meg a cukortól, így nem érdemes elpocsékolni a szörpbe. Szakmai ártalomként mindig beugrik a költség-haszonelv. A sztivia, bármilyen jó is marketingje rendelkezik egy olyan elhallgatott útóízzel, ami számomra megszokhatatlan és a vele készült bárminemű étel –ital élvezhetetlen, így szóba sem jöhet. A gyümölcscukor jobb, mert alacsonyabb a glikémiás indexe, ami a cukorbetegeknek, és a nem betegeknek is jó, lassabban szívódik fel, mint a sima cukor, alacsonyabb a kalóriaértéke is, de nem volt itthon annyi, amivel a szörp elkészülhetett volna. A nádcukorra ugyanez vonatkozik.(nem volt annyi)
A xillitet, ami sokszor nyírfacukor névre hallgat általában kukoricából állítják elő kémia úton, így eléggé távol áll a természetestől. (Bár olvastam már igazi nyírfából készült nyírfacukorról is).
Így maradt a cukor.

Hogyan készült?
15 dkg friss mentalevél (szár nélkül) borsmenta és lómenta vegyesen (2 maréknyit olvastam, azt nem tudom mennyi)
75 dkg cukor (egyéb helyeken 1 : 1 a víz cukor arány)
5. kk. citromsav (ezt folyamatos kóstolással határoztam meg)
1 db citrom (bio)
2,5 liter szűrt víz
A mentát megmostam, a leveleket lecsipkedtem a szárról. A citromot megmostam és felszeleteltem.
A vizet és a cukrot felforraltam és összeforraltam, majd a levelekre öntöttem, lefedtem és állni hagytam, ha már így kell. Fogalmam sincs, miért áztatják 1 napig hideg vízben a mentát szörp készítés előtt, hiszen az illóolaj és íz hőhatására elég gyorsan előjön)
Az üvegeket alaposan elmostam, majd forró víz és ecet 1:1 arányú keverékével kiöblítettem és lecsöpögtettem, a tetőket szintén.
Az egészet felforraltam, egy sűrű szűrőn átszűrtem egy másik edénybe és újraforraltam. Egy tölcsér és merőkanál segítségével, amit előzőleg szintén a fentiek szerint elmostam, üvegekbe töltöttem.  Minden üvegbe tettem egy szelet citromot (ez opcionális, ki is lehet dobni) és egy mentaágacskát, (amit még a forró szörpben 1-2 percig előtte főztem, ez is opcionális) Az üvegeket lezártam, majd fejtetőre fordítottam. Dunsztba tettem, majd ott hagytam kikűlni.
Pontosan négy üveg 0,5 literes szörp lett, ahogy kalkuláltam.

Érdemes-e mentaszörpöt készíteni?
Szerintem nem:). Amiért mégis készítettem, hogy ezt  a hiányt pótoljam a blogon. És miért hiányzott?  Mert két évvel ezelőtt nagyon sok menta volt, amit a mentás-citromos méznél leírtak szerint készítettem. Annyira finom volt, hogy akartam  belőle télre is, de főzés hatására sajnos a színe eléggé vállalhatatlan lett. Így nemcsak nem posztoltam, mert akkor még nem tudtam, hogy csinos zöld üvegekben kell titokzatossá tenni:), hanem  egyenesen rejtegettem kíváncsi tekintetek elől, a kicsit hígitott földszínre hasonlító nedűt, csak csinos poharakba  töltve, feldíszitve adtam elő. A színe, mint írtam erősen kifogásolható, ami hígitva nem látszik, ellenben az íze remek.

Ha valakiben ezek után felötlik a gondolat, ha ez ennyira finom, most azonnal nekiáll mentaszörpöt készíteni, akkor lebeszélem erről.  Ha mentateát főz, amit hagy kihűlni és citrommal, mézzel ízesít, pont ott van, mintha mentaszörpöt inna, csak a méz és citrom pozitív hatását is érezheti. És mennyivel egyszerűbb tárolni is.:)
Így ha van mentánk, inkább szellős helyen szárítsuk meg, majd morzsoljuk le, töltsük üvegekbe vagy vászon/papírzacskóba. Bár, ahogy fenntebb írtam, inkább nyárra tehető a felhasználása a hűtő hatása okán, télen inkább gyógyászati céllal alkalmazzuk, eltekintve a súlyosan függőktől. Hosszútávú folymamatos alkalmazása nem ajánlott, bőrkiütést és látásromlást okozhat, Gyerekeknek pedig ne adjuk.
 És most jöjjön a titok! Szóval, ha ezek után valaki mégis mentaszörp készítésre adná a fejét, előtte szerezzen be csinos zöld üvegeket, mert mint írtam, a színe vállalhatatlan:)
Úgy alakult, hogy mentaszörp lett a kicsit rendhagyó 350. bejegyzés:)

Minden gyógynövény felhasználása előtt ezt vedd figyelembe !

(Ha esetleg valaki szeretne mentatövet, tudok küldeni,  van jó sok:))


2013. május 26., vasárnap

Napi határ




A kép sajna nem adja vissza azt a hatást és a színei se szépek, és feljavítani sem tudtam, de olyan volt, mint egy virágkapu. Légyszi vegyétek elő a képzelőerőtöket!:)

 Köszönet Erdőkóstolónak a segítségért Réti kakukkszegfű
Nem magyarázom, mivel a réten még mindig nem kaszáltak új felfedezésre indultam, ha valamelyik növény érdekel valakit, kérdezzen!


Hogy megkíméljelek benneteket az állandó képektől, nyitottam egy új blogot a csavargásaim során született képeknek itt

Kakukk
Feketerigó


2013. május 18., szombat

Czifray István: Legújabb magyar szakácskönyv 1816-os kiadása



Ha valakit érdekel, már fenn van a neten (Országos Széchenyi Könyvtár Digitális-Könyvtárában itt elérhető. Feltettem, ide is a linket, több régi szakácskönyvvel együtt, amiket korábban megtaláltam. Jó olvasgatást:)

2013. május 16., csütörtök

Hideg fokhagymaleves a Napsütötte Toszkánából, fokhagyma pro és kontra





Fokhagymaleves, szerintem csak párszor ettem, mindig éttermi verziót és valahogy nem volt akkor hatással rám, hogy otthon megújrázzam. Jobban szeretem a kicsit több matériát tartalmazó leveseket. Azután tavaly tavasszal belebotlottam egy receptbe, ahol valami csodaként emlegetik  Frances Mayes Napsütötte  Toszkána című könyvében szereplő fokhagymalevest. Gondoltam, ha ekkora durranás ez a fokhagymaleves, akkor megveszem a könyvet, nehogy kimaradjak valami jóból:). A könyv az útleíráson túl szakácskönyv is.  Kb egy évig csak az  olvasásig jutottam, de a böjtben elkészítettem a  híres-neves fokhagymalevest. Két változtatással, húslé nélkül. és az évszakra és hőmérsékletre való tekintettel  melegen ettük. A könyvben a recept a nyári levesek között szerepel.  Finom,de a nagy durranás nálam elmaradt, lehet, túl nagy volt az elvárásom, de mindenki döntse el majd maga. Ellenben a burgonyát, mint lehetséges sűrítőanyagot el kezdtem alkalmazni azoknál a  leveseknél (is), amiket korábban tejszínnel és kukoricakeményítővel  készítettem.

A recept:
 „Ahogy a 40 gerezd fokhagymával sült csirke esetében, itt sem kell rettegnünk a nagy mennyiségű fokhagymától. A főzés elveszi a fokhagyma erejét, de nem veszi el az ízét.
Tisztítsunk meg 2 fej fokhagymát. Vágjuk fel egy kisebb hagymát, hámozzunk meg és kockázzunk fel 2 közepes méretű burgonyát. Dinszteljük a hagymát 1 evőkanál olívaolajban; amikor üvegesedni kezd, adjuk hozzá a fokhagymát. A fokhagymának meg kell puhulnia, de nem szabad barnára sülni; kis lángon süssük. Pároljuk meg a kockára vágott burgonyát, és adjuk a hagymához és fokhagymához 1 csésze csirkehúsleves kíséretében. Forraljuk fel, majd tegyük takarékra a lángot, és kis lángon fözzük 20 percig. Pépesítsük turmixgépben, majd öntsük vissza a fazékba; adjunk hozzá még négy csésze csirkehúslevest és egy evőkanál apróra vágott kakukkfüvet. (Ha nincs pépesítő gépünk, a főzés megkezdése előtt a fokhagymát és a hagymát nyomjuk ki fokhagymanyomóval vagy vágjuk nagyon apró darabokra, a megpárolt burgonyát pedig krumplinyomóval törjük össze.) Keverjünk hozzá ½  csésze zsíros tejszínt. Ízesítsük sóval és borssal, majd hűtsük le. Tálalás előtt keverjük össze, és hintsük meg apróra vágott kakukkfűvel vagy snidlinggel. 6 személynek elegendő”

(Frances Mayes: Napsütötte Toszkána Primi piatti/Első fogások Hideg fokhagymaleves 153.oldal)

 szakácskönyvben  nem szerepel.

Magyar Elek eképp vélekedik a fokhagymáról :

„A fokhagyma - amelyet a francia szívesen alkalmaz – a magyar konyha egyetlen fogásából sem nélkülüzhetetlen. Néhány specialitásban őrzi a helyét, pl. friss kolbászban a fokhagyma kisajtolt levének néhány csepje. A kényesebb ízlésűek még így is félretolják és inkább a citromos kolbászt választják. Kossuth Lajos turini remetesége idején Poszner Gábor kassai polgárnál „finom vagdalékú citromos magyar kolbászt” rendelt, „de úgy, hogy fokhagyma a közelébe se járjon”.

Azért olyan sok a panasz a fokhagymára, mert fogyasztói körül néha naphosszat, széles felhőben árad elkeserítően kellemetlen szaga (amit illatnak nevezni túlzott udvariasság volna.) Egyeduralomra törve eltünteti az ízekben gazdag vagdalthús, a hideg pecsenye, a finom-sima spenót, az üde zöldbab sajátos zamatait. Némely hívei „ellenállhatatlannak” tartják s vállalják érte a hosszan tartó „szagos” vezeklést, mások gyógyhatását hírdető legendákkal mentegetik. Valójában semmivel sincs több hasznára egészségünknek, mint más fűszerek az emsztés megjavításával és bizonyos baktériumellenes tevékenységgel. Igaz, az 50-es években a holland „vasolastin” fokhagymakivonattal akarta gyógyítaniaz érelmeszesedést és fékezni az öregedést, de ez a próbálkozás a klinikai kipróbálásnál megbukott.

A fokhagymát persze a barátai megszokásból, ízlésük és környezetük türelme szerint bármikor, bárhol nyugodtan fogyaszthatják, gerezdszámra tehetik levesbe, főzelékbe, disznótorosba, bedörzsölhetik vele a zsírban frissen kisütött kenyérszeletet, a zsíros pirítóst, csak embertársaikra legyenek tekintettel s a következő 24 órában csúcsforgalomban, zsúfolt járműre lehetőleg ne szálljanak fel...És saját jól felfogott érdekében ilyenkor senki se hajoljon ahhoz, akit éppen meghódítani készül...

A fokhagymának ugyanis vannak barátai, sőt rajongói is, de akik nem tartoznak közéjük, egyenesen riadoznak a közellététől. Szagának agressziv  „támadása” sokakat riadt menekülésre késztet, akár éhen is maradnak, eltávoznek az asztaltól – mert itt végletesek az ítéletek.”

(Magyar Elek:Ínyesmester szakácskönyve (27-28. o.)

Vamiért nekem úgy tűnik, Magyar Elek nem a rajongók táborába tartozott.  Felesleges volna vitatkozni azzal a megállapítással, amit  a fokhagyma illatára valamint fogyasztása után követendő magatartásra tesz, de a gyógyhatás tekintetében kiigazítás szükséges. 

Nézzük a fokhagymát, mint gyógynövényt. 

Hatóanyagai:
Erősen antibakteriális és gombaellenes hatását Louis Pasteur már 1858-ban leírta, később 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. Kínai kutatók által In vitro (emberi szervezeten kívül) végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az allicin más élettani hatásai mellett ráksejt ellenes tulajdonsággal is rendelkezik. A fokhagyma tartalmaz még szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, valamint több vitamint (A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, E-vitamin), amiknek köszönhetően erős antioxidáns hatást fejt ki. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunrendszer erősítő hatást is megfigyeltek. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja.
A modern orvostudomány igazolta a fokhagyma vérnyomás csökkentő, baktérium- vírus- és gombaellenes, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, epe- és májműködést elősegítő hatását. Sokáig úgy vélték és néhány korábban elvégzett kísérlet eredményei is arra mutattak, hogy a magas koleszterin szint csökkentésére is hatásos, azonban a Stanford Egyetem vizsgálatai (2007. február) nem igazolták ezt az elképzelést.


(Mivel a fokhagyma is a csípős anyagokat tartalmazó növény, így belsőleges használata, nyombél- és gyomorfekély esetén TILOS)

2013. május 13., hétfő

Bujdosó mák



Beugrottam a faluba és visszefelé megálltam, hogy lefényképezzek valamit. Akkor vettem észre hogy a lejtő terítve van ezekkel a virágokkal. Egy újabb növény, amit eddig soha nem láttam.Egyszerűen ijasztő, hogy mennyi növényt nem ismerek, ami a természetben előfordul és gyakori. Ma ezzel a gyönyörű bujdosó mákkal bővültek az ismereteim.







 Ilyen tömegesen nyílik a domboldalon


ezmegaz a facebook-on:)

Akác- és bodzavirág szedés képei és új gyűjtési módszer

Számomra a tavasz legbiztosabb jelei amikor előkerülnek a cabriok és a bringák, kinél mi:). A másik félreérthetetlen jel az akác és bodza virágzása. Előtte is tavasz van már, de ettől a pillanattól teljes a bizonyosság.  Már hetek óta figyelem a fákat, nehogy lemaradjak a pillanatról, amikor megjelentek a virágrügyek, az első kinyílt virágok. Egy héttel ezelőtt még csak a melegebb szomszédos településen nyílt az akác, de ott sem tömegesen, de hétvégére nálunk, gondolom, máshol is, szinte teljesen virágba borultak a fák. A bodzák is elkezdtek nyílni, bár ott még legalább egy hét amire bekövetkezik a teljes virágzás. Fantasztikus a sok napsütés, a mindenütt érezhető finom illategyveleg,  madárcsicsergés, tücsökmuzsika, olyan mintha egy romantikus film részletét élném. Sok minden megmutatható ebből a szépségből a techika segítségével, színek, hangok, de az illatok, ízek és az összhatás csak az ottléttel élhető át. Bocs, muszáj  egy kicsit áradoznom erről, bár alapból nem vagyok egy romantikus lelkialkat, de ilyen a tavasz:).Ezzel, ha nem is a gyűjtésre, de legalább egy erdei sétára szeretném, ha többen kedvet kapnának (mozgás, mint az egészségmegőrzés része) és feltöltekeznének a hét többi napjára a természet színeiből, illataiból, hangjaiból (madárcsicsergés, tücsök csiripelés, stb).De most térjünk át vagy vissza a dolgok praktikus részéhez.
Bodzagyűjtésre vonatkozó javaslat és ahogy korábban én is gyűjtöttem: 
A növényeket tiszta, nem forgalmas helyről gyűjtsük. A gyűjtést lehetőleg napsütésben (elvben ilyenkor több a hatóanyag a növényekben) végezzük. Egy éles kés vagy egy olló segítségével vágjuk le a virágokat és virággal felfelé helyezzük be a kosárba vagy egy olyan vászon szatyorba, amiben nem füllednek be. Otthon szabadítsuk ki és terítsük szét, néha óvatosan mozgassuk át, hogy a benne lévő bogarak előjöjjenek,majd használjuk fel.  Szellős helyen szárítsuk meg.

A gyűjtés és szárítás új módszere:(bár lehet, hogy többen alkalmazzák már) 
A helyre és napsütésre vonatkozó rész változatlan (tiszta helyről, napsütésben). Egy kosarat kibélelek (nálam láda) csomagolópapírral és ebbe helyezem bele a virágokat. Ha kétféle növényt gyűjtök (akác, bodza) akkor megosztom a ládát, két papírt helyezek bele, egyik felébe a bodzákat, másik felébe az akácokat teszem. A papír mérete külön-külön kétszerese a láda méretének, így alkalmas lesz a gyűjtött virágok szárítására is. Otthon a kosárból ( ládából) papírral együtt kiemelem a virágokat és szétterítem rajta, így nem mozgatom feleslegesen és a kihulló virágpor, ami a növény egyik legértékesebb része a papíron marad, nem a kosár alján, nem hullik minden fele, vagyis sokkal több anyagot tudok megőrizni és felhasználni. belőle. A megszárításra választott növények továbbra is ezen a papíron maradnak. Egy ruhaszárítót egy erre a célra rendszeresített lepedővel letakarok, majd papírral együtt ráhelyezem a virágokat, szétterítem és szellős helyen megszárítom (nálunk egy használaton kívüli szoba). A szárítandó bodzáknál szétterítés után a kocsányokat lecsípkedem egy ollóval, így sokkal több virágport mentek meg, amik száradás és morzsolás után vagy a kezemen lévő kesztyűn maradnának vagy a levegőben elszállnának. A megszáradt virágokat összemorzsolom, a még benne lévő nagyobb darabkákat kiszedegetem és üvegekbe töltöm. A papíron maradt virágport beleöntöm a bodzavirágos gyógynövényes mézembe .Szárított mennyiségtől függően 1-2 teáskanálnyi virágpor. De ezt a virágport el lehet tenni üvegbe és később beletehetjük valamilyen langyos vagy hideg italba is (pl. tea).
A virágokat az egyik kezemmel megfogom a kocsánynál, majd a másik kezemben lévő olló segítségével  lecsippentem, így sokkal kevesebb virágpor hullik ki belőle. (azért írom, hogy sokkal kevesebb, mert ha a kezünkre nézünk látni fogjuk, hogy annak ellenére, hogy nagyon vigyázunk itt-ott sárga a kezünk a  virágportól). Érdemes megnézni, ha megmozdítjuk a virágot, akár csak amiatt is, hogy le tudjuk vágni milyen sok virágpor száll ki belőle.

A zöld részeket (levél szár) mindkét növény felhasználása előtt távolítsuk el, mert mérgező!

Bodzáról itt
Bodzaszörp itt  
Erdőkóstoló bodzavirágszörpje és zseléje itt 
Szeretetrehangoltan bodzaecet receptje itt 
Gyógynövényes mézekről itt
A gyógynövényel készült mézek felhasználása esetén vegyük figyelembe adott növényre vonatkozó  kontraindikációkat is. Okokról itt.
Akác- és bodzavirágos méz itt

A gyógynövények gyűjtésének szabályairól itt

Teljes virágzásban az akác
A bodza jellemzően még bimbós, általában 2-3 kinyílt virág van a bokrokon.
Akácvirág és az első vódrózsavirágok (összesen három volt)
Jellmezően még bimbós a vadróza (következő nap kicsit messzebbre mentem a falutól, ott már volt sok bimbós és kinyílt virág is.
Bodzavirág ( a levél mérgező)
Édesanyám gyerekkori emlékek felidézésére kért egy adag akácvirágot, ezt a kis kosár vagyesvirágot neki szedtem.

ezmegaz a facebook-on:)













2013. május 12., vasárnap

Zárjuk üvegbe a tavasz izeit, illatait! Gyógynövényes mézek:Akác-, bodza- és vadrózsavirágos

Ez nem is annyira a hasznossága, inkább a szépsége miatt készítettemt. Annyira csodálatosak voltak a bimbók, hogy muszáj volt szednem párat. Mivel megszegtem a 2.számú szabályt (zacskó mindig legyen nálad), így túl sokat nem tudtam hozni Emiatt a már itthon lévő bodza- és akácvirág került még az aranyló méztakaró alá.
Itt írtam a gyógynövényes mézekről.









Sárga nőszirom és a hozzá vezető út

Sárga nőszirom, mocsári nőszirom és sokkal jobb képek itt
Mindig "aggódom", hogy nem mozgok eleget, így amikor csak tehetem sokat gyalogolok és bringázok, "megnézem milyen gyógynövények" vannak felkiáltással. Mivel a reggeli akácvirág gyűjtésnél csak egy rövid, bemelegítőt bringáztam, gondoltam kicsit megdolgoztatom a combizmaimat (nem szoktam fordulatot váltani, izomból tekerek fel:)) és megnézem mi van a pataknál gyógynövény ügyben.Ha az ember dombságban lakik a bringázás vagy a több kilométeres emelkedőre tekerésről, vagy a kilométereken tartó fékezésről szól. Általában van választási lehetőség, így az oda tekerünk vissza gurulunk-fékezünk, vagy  mérsékelten emelkedik útvonalat szoktam választani. De a patakhoz pont fordított út vezet.  Közben kiderült, hogy bringáról nem nagyon tudok nézelődni, mert az útra is figyelnem kell és a patakot szegélyező növényektől nem látok le a mélyebb részekre, így nagyrészt maradt a gyaloglás kerekpár tolással. Rádöbbentem, hogy hiába bringázok vagy lovaglok sokat a természetben, közben mégis lemaradok róla.Volt vizimenta, farkaslama, rengeteg akác, pipacs, de a sárga nőszirom teljesen lefoglat, így szinte csak arra fokuszáltam.

Az első példány, amit megpillantottam, így rejtőzködött.
Egy bimbós példány




Itt (is) él a sárga nőszirom

 
Nem tudom milyen növény, de valamelyik nap visszanézek, lehet addigra megmutatja magát (virág), de lehet, hogy nem virágzik vagy az is, hogy elvirágzott.
Itt kiderült, hogy nem volt egész jó ötlet átjönni a túlpartra, de itt még nem tudtam, hogy a neheze még hátra van. (Később egyes helyeken kétszer ilyen magas volt a növényzet.


Virágzó farkasalma
vadmenta (is)

az első pipacs 

Amikor hazaértem, jól esett a bodzás-vadmentás limonádé