Mostanában sokat olvasgatom a Czifray-féle szakácskönyvet. Amikor először találkoztam a „fű leves” recepttel
„Kiválogatván azon füveket, mellyből böjti levest akarsz főzni, mosd meg jól, vagdald öszve apróra, ’s tedd lábosba egy irós vajjal, és befedvén pergeld meg; keverj bele egy kanál lisztet, ’s azután is hagyd egy kevéssé pergelődni; ereszd fel egy pint borsó levessel; adj hozzá sót, szerecsen dió virágot és borsot; tálalás előtt pedig öt tojásszékét, két kanál tejfelt, ’s egy darab irós vajat adj hozzá, és habard jól öszve; végre töltsd reá a’ forró levest ’s tálald ki pirított zsemlye szeletekre.”
Forrás: Czifray István: Magyar nemzeti szakácskönyve, magyar gazdaasszonyok szükségleteihez alkalmazva
Böjti levesek 105. Fű leves 33.oldal
próbáltam kitalálni, hogy milyen füvekre gondolt, illetve mik lehetnek azok a fűfélék, amik húsvét táján megjelennek, és ehetők. Kicsit pihentettem a témát, később Erdőkóstolótól akartam tanácsot kérni, mivel ő a téma szakértője , hogy vajon mely füvekre utalhat a recept .Erre még nem került sor, de tegnap netes bolyongásom során találtam egy könyvet, ajánlom figyelmébe annak, akit érdekel a gyomnövények (gyógynövények) felhasználhatóságának témája vagy érdeklődik a „reform” (?) táplálkozás iránt, vagy gyűjti az ilyen könyveket. Fenn van a tartalomjegyzék s és ízelítőül pár recept is.
és az utifű
A kép forrása és bővebben az utifűről.
Szedtem egy adagot, ma kipróbálom:)
Akit a reformkori konyha elkészült remekeivel szeretne találkozni és még nem ismeri, az látogasson el ide.
Akit a reformkori konyha elkészült remekeivel szeretne találkozni és még nem ismeri, az látogasson el ide.
Kedves Krinsz! A Takarékos gazdasszony receptjeit, ill. Radics László másik könyvének receptjeit lehet olvasni a Terebess ehető vad növények oldalain (csak ott sajnos nem egyértelműen adják meg a forrást)
VálaszTörlésKedves Andrea, köszönöm, megnéztem, kész kincsesbánya ez az oldal:)
VálaszTörlés