Drága Lulu, nyugodj békében!

Drága Lulu! Nagyon fáj, hogy nem vagy, de nagyon köszönöm, hogy velem, velünk voltál. Rémes, kimegyek nem akarsz velem jönni, bejövök nem vársz, nem csóválod a farkincádat, nem ugrálsz rám, mintha 1 napja nem láttál volna. Nem kisérgetsz a konyhába, a fürdőszobába, a WC-re. Nem jössz anyához, Heniékhez. Nem fekszel a szobában arra a helyre, ahova besüt a nap, nem napozol a teraszon. Nem sétálsz oda a tányérodhoz, hogy belekukkancs van-e benne valami. Nem jössz a kanapéra, ha leülök TV-t nézni, nem ülsz a lábamhoz, ha még mindig a gépnél ülök. Teregetni megyek, nem jössz. Nem nyüszögsz, vagy ugatsz az ajtóban, hogy engedjelek ki, vagy be, mer macska van, jön a postás. Bármit csinálok nem vagy. Nincs olyan tevékenység, ami nem rád emlékeztetne. Levágok pár szelet káposztát és arra gondolok, ha itt lennél, kérnél, eszem egy falat sajtot és a felét elteszem neked. Napokkal ezelőtt azt mondtam, hogy fárasztó, hogy állandóan szolgálnom kell benneteket, de még éjjel is szívesen felkelnék, ha ki akarnál menni, mert a többiek jelzik, hogy macska van.
Felidézem azokat a pillanatokat, amiket velünk töltöttél.

Amikor idejöttél: Én macskapofát akartam, de anyát teljesen levetted a lábáról, azzal, ahogy már akkor is tudtál nézni. Kicsit félrefordítottad a fejed és úgy néztél, mintha mindent értenél. Anya azt mondja, hogy az volt a tekintetedben, hogy engem vigyél el. Emlékszel, még a másik autóm volt, azzal hoztunk el. Mivel nem éppen a legjobb körülmények között tartottak, így megfürdettünk, amikor megjöttél.  Fel voltam készülve, mivel a dobermanom utált fürödni, egy ideig tűrte, aztán megrázta a bundáját és úszott az egész fürdőszoba, hogy majd te is cirkuszolni fogsz, de semmi ilyet nem tettél. Teljesen természetesnek vetted, hogy fürdesz. Nem ráztad meg a kis bundádat.  A legmeglepőbb az volt, milyen kis formás gömbölyű a tested. De hiába fürdettünk meg, rengeteg bolhád volt, amik a kis bőrödbe befúrták magukat, és kikapartad a kis tested. Végül nagy nehezen eltávolítottuk a bolhákat belőled. Anya bekötözött egy fáslival, úgy néztél ki, mint egy kis hadirokkant. Fel voltam készülve, hogy minden szétrágsz, de te nem tettél ilyet, csak azokkal a dolgokkal játszottál, és azokat rágtad, amik a tieid voltál. A nyuszi mamuszom, a tigris papucs. Végül elvettük, mert féltünk, hogy megbetegszel, ha a szőröket lenyeled. Na jó, néha elloptad a zoknikat, amikor válogattam a mosnivalót, és nagy boldogan rohantál velük. Emlékszel, hogy lettél az enyém? Mindig oda voltál értem, amikor megálltam a kocsival a kapunál, vagy amikor befordultam az utcába, már nem lehetett veled bírni, mert ki akartál jönni hozzám. Amikor elutaztam két hétre minden nap be kellett vinni a lakásomba szétnéztél, és nem akartál enni. Mivel anya tudta mikor jövök haza, akkor éjjel kinn hagyott a teraszon, hogy fogadni tudj. Összepisilted magad az örömtől, ezzel teljesen levettél a lábamról. Anya mondta, hogy legyél napközben vele, este meg gyere át, én akkor már tudtam, ha te itt alszol, azzal már én leszek a gazdád. És így is lett, aztán már a nappalokat is itt töltötted. Nagyon féltem elköteleződni, illetve, ha nincs  a te felém áradó hatalmas vonzalmad, én biztos nem akartam volna kutyát, sőt megbocsáss, de az ilyen miniatürizáltakat nem is tekintettem kutyának. Na nem kell megsértődni, mert te nem is egy kutya voltál, hanem egy teljes jogú családtag. Tudod, ezt Peti is megállapította, amikor beteg voltál, hogy az  a baj, hogy úgy tekintett rád, mint egy kutyára, de te nem egy kutya vagy, hanem egy ember, ergo úgy kell veled bánni, mint egy emberrel.

Kényelem-Pici kutya korodban, amikor hazaértem és mama áthozott, le kellett vennem a blézerem rögtön, mert nem szeretted és valami puhát kellett felvenni, ahhoz szerettél hozzábújni. Nagyon szeretted a kényelmet, mindig megtaláltad azokat a helyeket, amik a legkényelmesebbek voltak. Mivel  viccesnek találtam, nem is tiltottam meg neked. A fehér kanapénak nem tesz jót egy kutya, de inkább letakartam, hogy ha kedves szottyan fel tudj menni. Emlékszel, néha a TV-t is bekapcsoltam neked reggel, mert szeretted nézni. Lassan a legkényelmesebb dolgokat kisajátítottad. Emlékszel a birkára? Olyan boldogan hemperegtél rajta, hogy nem volt szívem letiltani róla. És jókat napoztál   rajta télen, amikor odasütött a nap, nyáron meg rajta hűsöltél. És arra, amikor a kimosott ruhák tetejére felfeküdtél és morogtál, amikor levettelek?

Cipők-emlékszel milyen cirkuszt csináltál a cipőim miatt, anya többször szólt, hogy ne tároljam a cipőimet az előszobában, mert ha nem vagyok itthon és be akar jönni, egyszerűen ráveted magad és a kis testeddel véded őket.  Különösön a kutyaétáltató cipőre voltál allergiás. Mostanában felkaptad, ha valaki jött és behurcoltad a helyedre. Emlékszel, mindig mondtam, hogy vigyázz is a cipőimre, mert nagyon drágák voltak. Ki vigyáz a cipőimre?

Értelem-még akik nem szerettek is elismerték, hogy mennyire okos vagy. Tényleg nagyon okos voltál, minden pillanatok alatt megértettél, és megtanultál. Az évek során többször változott, hogy hova menj a biológiai szükségleteid elintézésére, és te rögtön abszolváltad a feladatot. Ülj le és maradj ott, várj, megtöröljük a lábad, séta után lábmosás és fésülködés, amikor kiállok a kocsival, menj fel a teraszra és maradj ott. Nem mész ki az utcára, csak ha rajtad van a hám, és azt mondom, na gyere. Ezért érthetetlen ami történt. Még a postást is úgy ugattad meg a nyitott kapunál, hogy zárt részre álltál. Ezért érthetetlen, hogy miért rohantál ki az utcára. És az meg főleg, hogy miért rohantál neki az autónak. Bár minél inkább gondolkodom rajta, oda lyukadok ki, hogy engem akartál megvédeni. Rettenetes.

Evés-ivás: Kis korodban annyira falánk voltál, hogy szét kellett szórni a kaját, hogy ne fald fel egyszerre, mert utána egyben kijött belőled. Emlékszel arra a szőrre,amin nekifeküdtél az evésnek? Emlékszel később milyen válogatós lettél? Ez a ropi nem jó, azt a sajtot nem szeretem, ez nem kell az sem. Emlékszel mennyi támadást kaptam az étrended miatt? Tudod miket  vettem neked.  Amikor nagyon válogattál volt, hogy telefonáltam anyának, hogy jöjjön át, mert  nem eszel. Akkor átjött, és te egyből felfaltad. Nagyon vicces volt, hogy mennyire oda voltál bizonyos zöldségekért. Imádtad a répát, brokkolit, ellopkodtad a mama karalábéját, krumpliját. Félretettünk neked a tökfőzelékből, mert imádtad. Szeretted a savanyúkáposztát, kaliforniai paprikát, a sütőtököt, a borsót, a kukoricát. Imádtad a magvakat, mogyorót, te, aki soha nem vettél le semmit az asztalról, ellopkodtad a pisztáciát. Néha megsajnáltalak, bár a legjobb minőségű kaját vettem neked, de a vonzalmad az emberi  kaja iránt nagy volt, így főztem neked. Bizonyos dolgokat pl. melegszendvics, eleve neked is készítettem, mert imádtad. Nagyon finoman vetted el mindig a falatokat. Amikor valami olyat akartam adni, amiről nem érezted, hogy szereted, vagy valami jobbra számítottál, akkor csak szimatolgattad, ha el is vetted, mert volt, hogy elfordítottad a fejed, letetted a földre. Mindig kötelességednek tekintetted, hogy megedd Lotti kajáját , bármennyit ettél is előtte. Nagyon vicces volt, ahogy néha hatalmasakat böfögtél. Rettenetesen féltetted a kajádat, tőlem nem, de a mamától igen.  Mindig tartottunk nektek vizet kinn, ha megszomjaznátok, de legjobb volt a vödörre felkapaszkodni és abból inni, vagy valami poshadt esővizesből.

Alvás:Imádtam, ahogy alszol, kis selyem szőrkupac voltál. Régen, amikor nem voltam itthon kötelességednek tekintetted, hogy befeküdj az ágyba, emiatt mindig le kellett takarni.   Volt, hogy nem hallottad, hogy megjövök és nagy felháborodva rohantál ki a hálószobából,  hogy ki merészel bejönni. Akkor megláttál  persze volt öröm.  Mostanában nem jöttél fel az ágyra, mert túl magas volt, és már nyanya voltál és nehezen ment a felugrás.

Séta –emlékszel, hogy kezdtünk el sétálni? Lottit tanítottuk pórázon menni és a szomszéd szólt, hogy nem igazság, hogy ő kimehet az utcára te pedig nem. Vettem neked egy vicces hámot és pórázt, és mintha mindig pórázon mentél volna, jöttél. Utána szinte minden este, amikor emberi időpontban jöttem haza elmentünk sétálni, mert szeretted. Emlékszel, milyen extázisba jöttél, ha megláttad a hámot? Annyira segíteni akartál felvenni, hogy ezzel hátráltattál. Milyen boldogan rohantál a kapuhoz meg vissza, meg újra oda, amíg én is odaértem. Aztán kinn, meg elolvastad az üzeneteidet, te is üzentél. Néha félreértetted a dolgokat. Vetkőztem és azt gondoltad, hogy sétálni megyünk, és nagy boldogan futottál egy lépést, majd hátra néztél, megint futás. Mondtam félreérted, de megint szökkentél egyet boldogan, ekkor megadtam magam, na OK, ha sétálni akarsz menni, menjünk. Bocs, hogy mostanában nem vittelek magammal a határba, de az túl hosszú út lett volna a te rövid kis lábaidnak. Persze mehettünk volna egy rövidebbet is, de féltem, hogy beléd megy egy kullancs, pláne fertőzött. És emlékszel, egyszer egy télen a jeges növények megvágták a lábad és az ölemben kellett felhoznom azon a baromi emelkedőn, és pont nem volt nálam telefon, hogy valakit megkérjek, hogy jöjjön oda és vigyázzon rád, amíg kocsival visszamegyek érted, mert ahhoz túl nehéz voltál, hogy hazacipeljelek. Szerencsére sikerült egy pasit lestoppolni, aki úgy tök sarasan hazahozott minket. Utána olyan állapotban voltál, hogy komolyan aggódtunk érted. Emlékszel a hülye kabátra, amit vettem neked? Mindig eltévesztetted az évszakot és a legnagyobb hidegben, december végén álltál neki vedleni és féltem, hogy a nagy hidegben megfázol. Nem szeretted, de elviselted a séta kedvéért. Örülök, hogy tegnap még sikerült elolvasnod a napok alatt felhalmozódott üzeneteidet, és te is tudtál üzenni a többieknek.

Vihar és tűzijáték: Pár éve el kezdtél féltélni, ha zörgette a szél a redőnyöket, vagy dörgött az ég. Akkor illedelmesen a lábamhoz ültél és nem mozdultál. Elkísértél fürödni, a WC-re, máskor olyankor már aludni szoktál a kosaradban és nem foglalkoztál velem, de ilyenkor mindig illemtudóan mellettem voltál. Volt, hogy fel kellett vennem az ölembe. A tűzijáték az borzasztó volt. Tavaly, amikor vége lett, kimentük és egy kóbor tűzijátékot még kilőttek, utána hónapokig nem voltál hajlandó sötétedés után kimenni, de leginkább fel kellett vegyelek. Minden ilyen zajjal járó éjszakán, már vagy eleve odajöttél, vagy éjjel arra ébredtem, hogy felugrasz az ágyra. Tudom, mindig én jelentettem neked a biztonságot. Akkor is, amikor a mama rádszólt, vagy a Lottira és a hanghordozásból arra következtettél, hogy veled van baja. Oda menekültél hozzám, hogy védjelek meg.

Autó-emlékszel mennyire szerettél  autózni? Először szinte naponta elvittelek egy körre, hogy szokd az autót és ne legyen a kis fejedben összekötve az állatorvos negatív élményével. Néha csak úgy bekéredzkedtél, és órákig nem voltál hajlandó kijönni. Amikor mentünk valahova, a hátsó ülés volt a tied. Lefeküdtél a plédedre és sokszor teljesen elfelejtettem, hogy ott vagy, csak az térített magamhoz, ha egy lámpánál egy mellettünk elmenő vagy megálló motorost megugattál. Nem tudom, miért féltél, ha pár pillanatra ott kellet hagynom, addig, amíg kifizettem a tankolást vagy beugrottam egy cigiért?. Emlékszel mindig mondtam, hogy ne félj, nem hagyom itt a drága autómat, téged meg főleg nem, de valahogy nem hittél nekem? Utána nehéz volt rávenni, hogy  hátra ülj, mert az ölembe akartál jönni.  És arra, hogy mennyire utáltad, ha valaki még odaült melléd? Amikor hazaértem és kiengedtelek, gyorsan üdvözöltél és együtt álltunk be a garázsba. Beleültél az ölembe, rátámaszkodtál a karomra, és legalább egyszer orvul megnyaltad az orrom. Néha, amikor ki akartam állni, a tudtomra adtad, hogy most autózni akarsz, akkor kinyitottam neked, beültél addig, amíg a kaput kinyitottam, majd kiálltunk, kivettelek, akkor nem tiltakoztál, mert tudtad, mára ennyi volt az autózás.

Fürdés:Még fürödni is szerettél. A legviccesebb jelenet az volt, amikor valamiért ott kellett hagynom fürdés közben, talán elfelejtettem odakészíteni a törülköződet, te eluntad a várakozást, és lefeküdtél a kádban. Nem bántad a fürdetést, csak nem csússzon a lábad, amiatt mindig egy törülközőt tettünk alád. A hajszárítózást sem bántad, pedig nagyon sok időt vett igénybe, amíg a nagyon dús bundádat megszárítottam. Utána beburkoltalak a plédedbe és úgy maradtál egész éjszaka.

Napozás:Imádtál napozni, télen kiültél a teraszra és teljesen felmelegedett a bundád, volt, hogy egész addig nem jöttél be, míg a nap odasütött. Vagy a szobában lefeküdtél arra a sávra, ahova a nap besütött. Néha nyáron a tikkasztó hűségben is kifeküdtél napozni.

Te és mások:Másokkal nem volt felhőtlen a kapcsolatod, mert antiszociálisnak tekintettek. Ez valamilyen szinten igaz volt, mert őrült cirkuszt csináltál, ha valaki jött. Illetve, abból, hogy cirkuszolsz vagy nem, vagy mennyire, mindig tudtam, hogy ki van az ajtónál. Mama jött, nincs cirkusz. Peti , Bence kicsi, Heni nagy cirkusz. Ez sokszor megalapozta a látogatás hangulatát.  „Miért nem neveled meg ezt a hülye kutyát?”  Vicces volt, hogy félnek tőled, amúgy meg nem voltál hülye kutya, csak nem szeretted, ha bejönnek. Tényleg el kellett volna raknom a cipőimet. Nagyon féltettél másoktól, nem lehetett hozzámérni , megpuszilni előtted, mert cirkuszoltál, de mostanában ez csak kis odaugrásra szelídült. Papának is hiányzol, mindig illedelmesen üdvözölted, amikor megjött és kikísérted, amikor elment.

Lotti: Anya szerint tőled tanult meg morogni, különben még most is turbékolna. Nagyon hiányzol neki. Bejött, keresett  mindenütt, még a szárítóról  leszedett  ruháskosárba is benézett, odaült az ajtóba és nézett ki, ha nem vagy benn, biztos kinn vagy. Na, mostantól nem lesz: "Lotti ne menj rá, Lulu ne bújj alá". Csak veled volt nagylegény, most az udvar közepéről ugat, ha valami történik az utcán. Bejött, keresett, nem érti. Nem vagy a fürdőszobában, nem vagy a hálószobában, a konyhában sem vagy, felmentél az emeletre? Nem vagy ott se. Hol lehetsz, ha én itt vagyok, te hol vagy, milrt nem vagy itt? Beült az ajtóba, ott érzi a szagodat. Jött a postás és nem ugatta, csak nézett hátra és várta, hogy jössz, és megmondod neki, hogy húzzon innen. Befeküdt a lábam alá és néz az ajtó felé és vár. Végig járta a lakást, megszimatolt mindent és nem érti, ha itt van a szagod a birkán, miért nem vagy sehol. Megsimogattam a buksiját és elhúzta, mintha engem vádolna, hogy eltűntettem a pajtását. Nagyon szomorú, még játszani sincs kedve. Neki adtam a kajádat és rágókáidat, gondolom, nem haragszol?

Azt mondják, a lélek nem tud elmenni, ha az élők a gondolataival odaláncolják, így megpróbálok nem gondolni rád. Nem hiszem, hogy könnyen fog menni. Arról nem beszélve, hogy a távozásod napját sem fogom tudni elfelejteni, mert ezt adta az élet, egy olyan születésnapra (előtte két nappal), aminek a kereksége miatt, emlékezetesnek kellene lennie. Azt gondoltam, elmegyünk egy jó kis lovas helyre, de a körülményekre való tekintettel, ez lehetetlen. A tuják előtt temettelek el, hogy lásd, mi történik az utcán, de lehet, nem volt jó ötlet, mert Elza ott fog idegesíteni az ugatásával, és inkább félárnyékos, mint napos a hely.  Korábban, amíg éltél és azt számoltam, hogy egy kutyaélet kb. 15 év, aminek te kicsit voltál túl a felén, ha majd nem leszel, egy olyan kutyát veszek, amivel nagyokat lehet csavarogni a határban, bár azt is kalkuláltam, hogy akkor már, lehet, nem akarok vagy nem tudok nagyokat csavarogni. A neten rákerestem a pekingi palotapincsire és találtam eladó kiskutyákat és arra gondoltam, ha még kutyát veszek, mivel nehezen megy az elköteleződés, akkor egy ilyen selyemszőrmók kell, mint te voltál. Nem bánnád, ha hoznék egy szőrmókot? Ha élnél, biztos  féltékenykednél. Drága Lulu, mégegyszer köszönöm, hogy itt voltál közöttünk, és ezt a picivel több, mint nyolc évet velünk töltötted. A segítségeddel nagyon sokat tanultam magamról, másokról és azokról a leheletnyi határokról, amiket te megmutattál nekem, nekünk.  Bocsáss meg a többieknek, ha nem tartották tiszteletben a határaidat. Azt is, hogy az ittléted alatt rengeteget dolgoztam és sokat voltál magad, ezt kicsit kompenzálta talán az elmúlt év, amit szinte együtt töltöttünk. De azt tudod, hogy a szabadidőm szinte minden pillanatának részese voltál. Köszönöm, hogy életed pillanataiban ott szerettél lenni, ahol én vagyok. Kis életed minden pillanatát nem tudtam most  felidézni, de biztos lesznek még tárgyak és helyzetek, amiről rád fogok gondolni. Remélem, kis kutyalelked megtalálja az örök nyugalmat, és te is úgy gondolsz a velem töltött időre, mint a lehető legjobb dologra, ami veled történhetett. Én  mindig igyekeztem, hogy így legyen.

Drága Lulu, Nagyon fogsz hiányozni. Ki vigyáz a cipőimre és rám?:(