Úgy veszem észre, ahogy öregszem, minden étel/alapanyag
előhív bennem egy emléket:).
A ribizli nem egyszerűen ribizli, hanem emlékek sora. Nyár, meleg, tanya, lovak, gümölcssaláta, ribizlis
joghurttorta, ribizli szemezés. A szüleimnek volt kulcsa a lakásomhoz, és nyáron
gyakran előfordult, amikor hazaértem éjjel hulla fáradtan egy vödör ribizlit táltam
a konyhámban, amivel kezdenem kellett valamit. Ez az akciójuk heti
rendszerességgel megismétlődött, a legkülönbözőbb napokon. Az az emlékképem,
hogy brutál meleg van a lakásban, folyik rólam a víz, a TV előtt ülök vagy a rádiót hallgatom és hajnalig ribizlit szemezek:). Önmagában nem szeretem, az én ízlésemnek túl
savanyú, de édesebb gyümölccsel gyümölcssalátában, vagy a joghurttortában remek. Másba is, de én leginkább ezekbe használom, nem beszélve a pozitív élettani hatásáról
.
Két évvel ezelőtt
főztem egy üveg ribizlidzsemet és annyira finom volt, hogy tavaly megújráztam,
de sajna a kísérleti példány valamilyen okból megadta magát. Az idén alig
vártam, hogy érjen és készítsek, bár a kevésbé macerás lekvárfajtákat jobban
szeretem.
Ribizlidzsem
A ribizlit alaposan megmostam és leszemeztem. Szokták villával
lehúzni a szemeket a szárról, de belémivódott, hogy a fagyasztáshoz szép ép
szemek kellenek:).
Leturmixoltam és egy szűrön átpasszíroztam. Itt elhibáztam, kicsit meg kellett volna
nyomkodnom, hogy kicsi nedvesség kijöjjön
és ne főzéssel kelljen elvezetnem, de ez csak később jutott eszembe,
hiába meleg van:).
A leturmixolt mennyiség 1 liter volt, passzirozás után 700 ml. A befőzőlábasban
feltettem melegedni , hozzáadtam 10 dkg cukrot,- a mentánál megírtam, hogy
miért nem méz, xillit, vagy sztívia-, és alacsony hőfokon, állandó keverés mellett el kezdtem
főzni, inkább csak párologtattam. Főztem, főztem, nem mértem az időt. Nagy
lábasban , kis mennyiség nagy párolgási felület így gyorsan sűrűsödött. Hozzáadtam 1 tk. agar agart, ezzel még pár
percig „forraltam” majd az előzőleg előkészített üvegekbe kanalaztam. (itt minden
üvegek előszítéséről) Az üvegeket lezártam,
fejtetőre fordítottam, majd száraz dunsztba tettem és ott hagytam kihűlni.
Amikor nekiálltam a bejegyzést megírni, megnéztem, hogy van
a technológia Kapitán Mária könyvében. A lényeg:az átpasszírozott magot és héjat
kevés vízbe tesszük és elvben a héj felúszik a tetejére, amit le lehet szedni
és beletenni a dzsembe. Na ezt majd jövőre fogom kipróbálni.
1 liter turmixolt ribizli
10 dkg cukor
1 tk. agar-agar
Pontosan 2 üveg 220 ml dzsem lett és egy mini kóstoló kb.1/2
dl. Elég savanyú, még nekem is, de fogyasztás előtt, ha majd akkor is
savanyúnak ítéljük pici mézet teszük bele. Cukor nélkül is el lehetett volna
készíteni vagy egyéb édes gyümölccsel. Úgy láttam a recepteknél 1:1 a cukor
gyümölcs arány, de szerintem attól brutál édes lesz.
És milyen jók ezek az emlékek! Mert van mire emlékezni! Mi imádjuk a ribizlit, jostát,stb, ám blokk a bogyós gyümölcsöket, csak úgy al 'a nature :))) De a dzsemet sem vetjük meg!:))
VálaszTörlés:) A josta szerintem kevésbé savanyú. Persze, minden legjobb nyersen, de néha egy kis lekvár is belefér. Ez pont az a fajta, amelyik kíván egy kis édesítést:)
TörlésMár nem is emlékszem mikor ettem utoljára ribizlidzsemet. Még annak idején a nagymama főzött belőle lekvárt. Nem győztük lecsipkedni, na meg passzírozni, hogy a magok ne kerüljenek bele.
VálaszTörlésKérlek nézzél be hozzám, mert szeretnélek meghívni a "Fő az egészség" játékra.
Igen, ez olyan nagymamás tevékenység:). Köszönöm a meghívást!
Törlés