2013. június 23., vasárnap

Ribizlidzsem





Úgy veszem észre, ahogy öregszem, minden étel/alapanyag előhív bennem egy emléket:). A ribizli nem egyszerűen ribizli, hanem emlékek sora.  Nyár, meleg, tanya, lovak, gümölcssaláta, ribizlis joghurttorta, ribizli szemezés. A szüleimnek volt kulcsa a lakásomhoz, és nyáron gyakran előfordult, amikor hazaértem éjjel hulla fáradtan egy vödör ribizlit táltam a konyhámban, amivel kezdenem kellett valamit. Ez az akciójuk heti rendszerességgel megismétlődött, a legkülönbözőbb napokon. Az az emlékképem, hogy brutál meleg van a lakásban, folyik rólam a víz, a TV előtt ülök vagy a rádiót hallgatom és  hajnalig ribizlit szemezek:).  Önmagában nem szeretem, az én ízlésemnek túl savanyú, de édesebb gyümölccsel gyümölcssalátában, vagy a joghurttortában remek. Másba is, de én leginkább ezekbe használom, nem beszélve a pozitív  élettani hatásáról .
Két évvel ezelőtt főztem egy üveg ribizlidzsemet és annyira finom volt, hogy tavaly megújráztam, de sajna a kísérleti példány valamilyen okból megadta magát. Az idén alig vártam, hogy érjen és készítsek, bár a kevésbé macerás lekvárfajtákat jobban szeretem.

Ribizlidzsem
A ribizlit alaposan megmostam és leszemeztem. Szokták villával lehúzni a szemeket a szárról, de belémivódott, hogy a fagyasztáshoz szép ép szemek kellenek:). Leturmixoltam és egy szűrön átpasszíroztam.   Itt elhibáztam, kicsit meg kellett volna nyomkodnom, hogy kicsi nedvesség kijöjjön  és ne főzéssel kelljen elvezetnem, de ez csak később jutott eszembe, hiába meleg van:). A leturmixolt mennyiség 1 liter volt, passzirozás után 700 ml. A befőzőlábasban feltettem melegedni , hozzáadtam 10 dkg cukrot,- a mentánál megírtam, hogy miért nem méz, xillit, vagy sztívia-, és  alacsony hőfokon, állandó keverés mellett el kezdtem főzni, inkább csak párologtattam. Főztem, főztem, nem mértem az időt. Nagy lábasban , kis mennyiség nagy párolgási felület így gyorsan sűrűsödött.  Hozzáadtam 1 tk. agar agart, ezzel még pár percig „forraltam” majd az előzőleg  előkészített üvegekbe kanalaztam. (itt minden üvegek előszítéséről)  Az üvegeket lezártam, fejtetőre fordítottam, majd száraz dunsztba tettem és ott hagytam kihűlni.
Amikor nekiálltam a bejegyzést megírni, megnéztem, hogy van a technológia Kapitán Mária könyvében. A lényeg:az átpasszírozott magot és héjat kevés vízbe tesszük és elvben a héj felúszik a tetejére, amit le lehet szedni és beletenni a dzsembe. Na ezt majd jövőre fogom kipróbálni.

1 liter turmixolt ribizli
10 dkg cukor
1 tk. agar-agar

Pontosan 2 üveg 220 ml dzsem lett és egy mini kóstoló kb.1/2 dl. Elég savanyú, még nekem is, de fogyasztás előtt, ha majd akkor is savanyúnak ítéljük pici mézet teszük bele. Cukor nélkül is el lehetett volna készíteni vagy egyéb édes gyümölccsel. Úgy láttam a recepteknél 1:1 a cukor gyümölcs arány, de szerintem attól brutál édes lesz.

4 megjegyzés:

  1. És milyen jók ezek az emlékek! Mert van mire emlékezni! Mi imádjuk a ribizlit, jostát,stb, ám blokk a bogyós gyümölcsöket, csak úgy al 'a nature :))) De a dzsemet sem vetjük meg!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) A josta szerintem kevésbé savanyú. Persze, minden legjobb nyersen, de néha egy kis lekvár is belefér. Ez pont az a fajta, amelyik kíván egy kis édesítést:)

      Törlés
  2. Már nem is emlékszem mikor ettem utoljára ribizlidzsemet. Még annak idején a nagymama főzött belőle lekvárt. Nem győztük lecsipkedni, na meg passzírozni, hogy a magok ne kerüljenek bele.

    Kérlek nézzél be hozzám, mert szeretnélek meghívni a "Fő az egészség" játékra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez olyan nagymamás tevékenység:). Köszönöm a meghívást!

      Törlés