Aranyvessző

A közönséges aranyvessző ismert gyógynövény, de tömegesen nyíló, élénksárga virágai miatt főleg dísznövénynek termesztik. Fitoterápiai célokra gyűjtik a vadon termő kanadai aranyvessző és magas aranyvessző virágos hajtásait (Solidaginis herba) is.

Legjellemzőbb hatóanyagaik a flavonoidok (1-2 százalék), a szaponinok (2-3 százalék) és az illóolaj. Ezen túl nyálkaanyagokat, fahéjsavszármazékokat és cserzőanyagokat is tartalmaznak.

A drogok, kivonataik és egyes izolált hatóanyagaik fontosabb hatásai:

• vizelethajtó (diuretikus),
• gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus),
• görcsoldó (spasmolyticus),
• fájdalomcsillapító (analgetikus),
• immunstimuláns.

A modern fitoterápiában főleg a húgyúti megbetegedések kezelésére használják. Megfelelő orvosi vizsgálat után, ha már tudjuk, mekkora a vesekő, orvosi felügyelet mellett jól alkalmazható a vízlökés-terápiában, amikor 1,5–2 l (csak aranyvesszőfűből vagy más gyógynövényekkel együtt készített) gyógyteát kell gyorsan meginni, és utána a kisebb (körülbelül lencseméretig) kövek jó eséllyel kiürülnek. Ha a vesehomokra és -kőre hajlamos egyének rendszeresen isszák, csökkenti a kőképződés veszélyét.

A közönséges galajjal és a fehér vagy sárga árvacsalánnal együtt használják a bakteriális húgyúti fertőzések, így például:

• húgyhólyaggyulladás (cystitis),
• vesemedence-gyulladás (pyelitis),

utókezelésében, illetve kiegészítő terápiájában.

forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Aranyvessz%C5%91