Mentatitkok

Megfigyeltétek, hogy szinte minden ételnek vagy italnak van egy vagy több sztorija?  Mikor, hogyan, miért esetleg kivel , kinek készítettük stb. A növényeknek is, hogyan került a kertünkbe a menta, citromfű vagy sorolhatnám,  a többi elképesztő módon szaporodó növényt. Ahogy PO is írta, a növényeket az ember vagy egy öreg nénitől kapja, vagy a házzal veszi (lehet, pont a mentával kapcsolatban írta, megpróbáltam megkeresni, de nem találtam menta, borsmenta cimkét). Menta nálunk mindkét módon volt, illetve került a kertbe. Kaptam is, igaz,  nem öreg nénitől, a kertben is volt, amikor megvettük a házat. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy kiirtotta, az amúgy szintén agersszív gyönyörű sárga virágjaimat és akkor nagyon megneheztem rá. Kiirtottam, illetve azt hittem, de nem az a fajta, aki  ezt hagyja. Elég egy bennmaradt gyökér és újra  kezdi a terjeszkedést adott területen. Hihetetlenül agresszív területszerző és mégis szerethető. Szerető a megjelenése, a levelei bársonyossága,  imponáló a viszonyulása a dolgokhoz. Nem bánja ha tűzi a nap, azt sem, ha sok az árnyék, nem panaszkodik ha nem kap elég nedvességet vagy ha túl sokat kap.  Mint gyógynövény is szerethető, tisztítja a légutakat, csökkenti a puffadást, a teltségérzetet, kellemesen hűsít a meleg napokon , az íze is finom, üdítő. Szeretünk vele ételeket is ízesíteni. Sokan élünk-halunk  a vele ízesített dúsan habzó fogkrémekért. Szerethető, indulatokat keltő és sajnállatra méltó . A levágás utáni viselkedése egyenesen megrázó. A levágását követő pár perc múlva szinte rá sem lehet ismerni az addig erőtől és elszántságtól duzzadó ifju titánra. Nincs folymata a változásnak egyik pillanatról a másikra következik be. Egyik pillanatban még fiatal, elszánt harcos, másik pillanatban  támogatásra szoruló aggastyán. A tett súlyosságát felismerve  hiába való minden próbálkozás a megmentésére,  a folyamat visszafordíthatatlan. Hiába minden bűntudat, mégis újra és újra bekövetkezik a terület iránti vélt vagy valós igényének korlátozása. És ez a húzd meg, ereszd meg játék egy életen át fog tartani.

Aztán, hogy van a mentaszörppel?

Megfigyeltétek, hogy menta- vagy citromszörpöt még nem  láttatok átlátszó üvegben posztolva. Mindig vagy szép zöld üvegekben jelenik meg,  vagy szépen megkomponált műként, pohárban hígitva, citrommal, jéggel, levélkék itt-ott, vagy magáról a növényről  készül kép a poszthoz? Olyan mint egy titokzatos hölgy, akit mindig vagy egy paraván mögött látunk, vagy erősen lefátyolozva, és csak a rajongói táborából következtetünk a vonzerejére. Gondolkodóba ejtett volna ez a látvány, ha nem tudnám ezt a féltve őrzött  titkot. De aki még nem tudja, az hamarosan szintén e titok tudója lesz.

Ezek után, hogyan készül  ebből a sok érzelmet kiváltó, és titkokat titkot rejtő növényből mentaszörp, vagy lesznek még titkok? A fentiekből nagyjából gondolhatjátok, hogy nem a határba bringázok,  ahogy a bodzaszörpnél, ha arra gondoltok, hogy visszaszoríttam a terület iránti igényében, hát majdnem. Átmegyek a szomszédba megcsodálni a virágokat és közben megajándékoznak egy kocsideréknyi tövestől kiszedett ifju harcossal, amit nagy örömmel fogadok.

Első gondolatom a mentaszörp, de a második a tél, ami nálam a mentatea  ideje, bár hivatalosan mások ezt nyárra teszik. Azt is tudjom, ha véletlenül  utánpótlás nélkül elfogy, akkor amíg haza nem érkezik az ellátmányom a zacskót szagolgatom, bár tudom, azt is, hogy ez a függőség biztos jele, de az megnyugtat, hogy fülakupunktúrás addiktológusként mindig kéznél vagyok:). Így újratervezem, látom, hogy  a kapott mennyiség fedezi a téli napi 3x ½ liter mentatea szükségletemett, és mentaszörp készítésére is bőven elegendő. Aztán elbizonytalanodom, mi van, ha mégsem? Kibringázok a patakhoz és hozok egy jó adag lómentát, biztos ami biztos alapon.

Tavalyi kép, még nem virágzik.

Milyen alternatívák léteznek az édesítésére? Méz, sztívia, gyümölcscukor, xillit, nádcukor, cukor. Ha ennyi lehetőség van miért a cukor és miért nem valamelyik egészségesebb alternatívája?A mézet hő hatására szinte semmi nem különbözteti meg a cukortól, így nem érdemes elpocsékolni a szörpbe. Szakmai ártalomként mindig beugrik a költség-haszonelv. A sztivia, bármilyen jó is marketingje rendelkezik egy olyan elhallgatott útóízzel, ami számomra megszokhatatlan és a vele készült bárminemű étel –ital élvezhetetlen, így szóba sem jöhet. A gyümölcscukor jobb, mert alacsonyabb a glikémiás indexe, ami a cukorbetegeknek, és a nem betegeknek is jó, lassabban szívódik fel, mint a sima cukor, alacsonyabb a kalóriaértéke is, de nem volt itthon annyi, amivel a szörp elkészülhetett volna. A nádcukorra ugyanez vonatkozik.(nem volt annyi)

A xillitet, ami sokszor nyírfacukor névre hallgat általában kukoricából állítják elő kémia úton, így eléggé távol áll a természetestől. (Bár olvastam már igazi nyírfából készült nyírfacukorról is).

Így maradt a cukor.

Hogyan készült?

15 dkg friss mentalevél (szár nélkül) borsmenta és lómenta vegyesen (2 maréknyit olvastam, azt nem tudom mennyi)

75 dkg cukor (egyéb helyeken 1 : 1 a víz cukor arány)

5. kk. citromsav (ezt folyamatos kóstolással határoztam meg)

1 db citrom (bio)

2,5 liter szűrt víz

A mentát megmostam, a leveleket lecsipkedtem a szárról. A citromot megmostam és felszeleteltem.

A vizet és a cukrot felforraltam és összeforraltam, majd a levelekre öntöttem, lefedtem és állni hagytam, ha már így kell. Fogalmam sincs, miért áztatják 1 napig hideg vízben a mentát szörp készítés előtt, hiszen az illóolaj és íz hőhatására elég gyorsan előjön)

Az üvegeket alaposan elmostam, majd forró víz és ecet 1:1 arányú keverékével kiöblítettem és lecsöpögtettem, a tetőket szintén.

Az egészet felforraltam, egy sűrű szűrőn átszűrtem egy másik edénybe és újraforraltam. Egy tölcsér és merőkanál segítségével, amit előzőleg szintén a fentiek szerint elmostam, üvegekbe töltöttem.  Minden üvegbe tettem egy szelet citromot (ez opcionális, ki is lehet dobni) és egy mentaágacskát, (amit még a forró szörpben 1-2 percig előtte főztem, ez is opcionális) Az üvegeket lezártam, majd fejtetőre fordítottam. Dunsztba tettem, majd ott hagytam kikűlni.

Pontosan négy üveg 0,5 literes szörp lett, ahogy kalkuláltam.

Érdemes-e mentaszörpöt készíteni?

Szerintem nem:). Amiért mégis készítettem, hogy ezt  a hiányt pótoljam a blogon. És miért hiányzott?  Mert két évvel ezelőtt nagyon sok menta volt, amit a mentás-citromos méznél leírtak szerint készítettem. Annyira finom volt, hogy akartam  belőle télre is, de főzés hatására sajnos a színe eléggé vállalhatatlan lett. Így nemcsak nem posztoltam, mert akkor még nem tudtam, hogy csinos zöld üvegekben kell titokzatossá tenni:), hanem  egyenesen rejtegettem kíváncsi tekintetek elől, a kicsit hígitott földszínre hasonlító nedűt, csak csinos poharakba  töltve, feldíszitve adtam elő. A színe, mint írtam erősen kifogásolható, ami hígitva nem látszik, ellenben az íze remek.

Ha valakiben ezek után felötlik a gondolat, ha ez ennyira finom, most azonnal nekiáll mentaszörpöt készíteni, akkor lebeszélem erről.  Ha mentateát főz, amit hagy kihűlni és citrommal, mézzel ízesít, pont ott van, mintha mentaszörpöt inna, csak a méz és citrom pozitív hatását is érezheti. És mennyivel egyszerűbb tárolni is.:)

Így ha van mentánk, inkább szellős helyen szárítsuk meg, majd morzsoljuk le, töltsük üvegekbe vagy vászon/papírzacskóba. Bár, ahogy fenntebb írtam, inkább nyárra tehető a felhasználása a hűtő hatása okán, télen inkább gyógyászati céllal alkalmazzuk, eltekintve a súlyosan függőktől. Hosszútávú folymamatos alkalmazása nem ajánlott, bőrkiütést és látásromlást okozhat, Gyerekeknek pedig ne adjuk.

 És most jöjjön a titok! Szóval, ha ezek után valaki mégis mentaszörp készítésre adná a fejét, előtte szerezzen be csinos zöld üvegeket, mert mint írtam, a színe vállalhatatlan:)

Ezmegaz Facebook:)

Úgy alakult, hogy mentaszörp lett a kicsit rendhagyó 350. bejegyzés:)

Minden gyógynövény felhasználása előtt ezt vedd figyelembe !

(Ha esetleg valaki szeretne mentatövet, tudok küldeni,  van jó sok:))