Fokhagymaleves, szerintem csak párszor ettem, mindig
éttermi verziót és valahogy nem volt akkor hatással rám, hogy otthon
megújrázzam. Jobban szeretem a kicsit több matériát tartalmazó leveseket.
Azután tavaly tavasszal belebotlottam egy receptbe, ahol valami csodaként
emlegetik Frances Mayes Napsütötte Toszkána című könyvében szereplő
fokhagymalevest. Gondoltam, ha ekkora durranás ez a fokhagymaleves, akkor megveszem
a könyvet, nehogy kimaradjak valami jóból:). A könyv az útleíráson túl szakácskönyv is. Kb egy évig
csak az olvasásig jutottam, de a böjtben
elkészítettem a híres-neves fokhagymalevest.
Két változtatással, húslé nélkül. és az évszakra és hőmérsékletre való
tekintettel melegen ettük. A könyvben a
recept a nyári levesek között szerepel. Finom,de a nagy durranás nálam elmaradt,
lehet, túl nagy volt az elvárásom, de mindenki döntse el majd maga. Ellenben a burgonyát, mint lehetséges
sűrítőanyagot el kezdtem alkalmazni azoknál a leveseknél (is), amiket korábban tejszínnel és kukoricakeményítővel
készítettem.
A recept:
„Ahogy a 40
gerezd fokhagymával sült csirke esetében, itt sem kell rettegnünk a nagy
mennyiségű fokhagymától. A főzés elveszi a fokhagyma erejét, de nem veszi el az
ízét.
Tisztítsunk
meg 2 fej fokhagymát. Vágjuk fel egy kisebb hagymát, hámozzunk meg és
kockázzunk fel 2 közepes méretű burgonyát. Dinszteljük a hagymát 1 evőkanál
olívaolajban; amikor üvegesedni kezd, adjuk hozzá a fokhagymát. A fokhagymának
meg kell puhulnia, de nem szabad barnára sülni; kis lángon süssük. Pároljuk meg
a kockára vágott burgonyát, és adjuk a hagymához és fokhagymához 1 csésze
csirkehúsleves kíséretében. Forraljuk fel, majd tegyük takarékra a lángot, és
kis lángon fözzük 20 percig. Pépesítsük turmixgépben, majd öntsük vissza a
fazékba; adjunk hozzá még négy csésze csirkehúslevest és egy evőkanál apróra
vágott kakukkfüvet. (Ha nincs pépesítő gépünk, a főzés megkezdése előtt a
fokhagymát és a hagymát nyomjuk ki fokhagymanyomóval vagy vágjuk nagyon apró
darabokra, a megpárolt burgonyát pedig krumplinyomóval törjük össze.) Keverjünk
hozzá ½ csésze zsíros tejszínt.
Ízesítsük sóval és borssal, majd hűtsük le. Tálalás előtt keverjük össze, és
hintsük meg apróra vágott kakukkfűvel vagy snidlinggel. 6 személynek elegendő”
(Frances Mayes: Napsütötte Toszkána Primi piatti/Első
fogások Hideg fokhagymaleves 153.oldal)
A fokhagymaleves sem Magyar Elek
Ínyesmester szakácskönyvében, sem Czifray István-féle
szakácskönyvben nem szerepel.
Magyar Elek eképp vélekedik a fokhagymáról :
„A fokhagyma - amelyet a francia szívesen alkalmaz –
a magyar konyha egyetlen fogásából sem nélkülüzhetetlen. Néhány specialitásban
őrzi a helyét, pl. friss kolbászban a fokhagyma kisajtolt levének néhány
csepje. A kényesebb ízlésűek még így is félretolják és inkább a citromos
kolbászt választják. Kossuth Lajos turini remetesége idején Poszner Gábor
kassai polgárnál „finom vagdalékú citromos magyar kolbászt” rendelt, „de úgy,
hogy fokhagyma a közelébe se járjon”.
Azért olyan sok a panasz a fokhagymára, mert
fogyasztói körül néha naphosszat, széles felhőben árad elkeserítően kellemetlen
szaga (amit illatnak nevezni túlzott udvariasság volna.) Egyeduralomra törve
eltünteti az ízekben gazdag vagdalthús, a hideg pecsenye, a finom-sima spenót,
az üde zöldbab sajátos zamatait. Némely hívei „ellenállhatatlannak” tartják s
vállalják érte a hosszan tartó „szagos” vezeklést, mások gyógyhatását hírdető legendákkal
mentegetik. Valójában semmivel sincs több hasznára egészségünknek, mint más
fűszerek az emsztés megjavításával és bizonyos baktériumellenes tevékenységgel.
Igaz, az 50-es években a holland „vasolastin” fokhagymakivonattal akarta
gyógyítaniaz érelmeszesedést és fékezni az öregedést, de ez a próbálkozás a
klinikai kipróbálásnál megbukott.
A fokhagymát persze a barátai megszokásból, ízlésük
és környezetük türelme szerint bármikor, bárhol nyugodtan fogyaszthatják, gerezdszámra
tehetik levesbe, főzelékbe, disznótorosba, bedörzsölhetik vele a zsírban
frissen kisütött kenyérszeletet, a zsíros pirítóst, csak embertársaikra
legyenek tekintettel s a következő 24 órában csúcsforgalomban, zsúfolt járműre
lehetőleg ne szálljanak fel...És saját jól felfogott érdekében ilyenkor senki
se hajoljon ahhoz, akit éppen meghódítani készül...
A fokhagymának ugyanis vannak barátai, sőt rajongói
is, de akik nem tartoznak közéjük, egyenesen riadoznak a közellététől. Szagának
agressziv „támadása” sokakat riadt
menekülésre késztet, akár éhen is maradnak, eltávoznek az asztaltól – mert itt
végletesek az ítéletek.”
(Magyar Elek:Ínyesmester szakácskönyve (27-28. o.)
Vamiért nekem úgy tűnik, Magyar Elek nem a rajongók
táborába tartozott. Felesleges volna
vitatkozni azzal a megállapítással, amit a fokhagyma illatára valamint fogyasztása után követendő magatartásra tesz, de a gyógyhatás
tekintetében kiigazítás szükséges.
Nézzük a fokhagymát, mint gyógynövényt.
Hatóanyagai:
Erősen
antibakteriális és gombaellenes hatását Louis
Pasteur már 1858-ban leírta, később 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár
izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. Kínai kutatók által In vitro
(emberi szervezeten kívül) végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy
az allicin más élettani hatásai mellett
ráksejt ellenes tulajdonsággal is rendelkezik. A fokhagyma tartalmaz még szénhidrátot,
fehérjét,
fontos ásványi anyagokat, valamint több vitamint (A-vitamin,
B-vitamin,
C-vitamin,
E-vitamin),
amiknek köszönhetően erős antioxidáns hatást fejt ki. A komplex összetevőknek
köszönhetően jelentős immunrendszer erősítő hatást is megfigyeltek. Jellegzetes
illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja.
A modern
orvostudomány igazolta a fokhagyma vérnyomás
csökkentő, baktérium- vírus- és gombaellenes, emésztést
elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, epe- és májműködést elősegítő hatását.
Sokáig úgy vélték és néhány korábban elvégzett kísérlet eredményei is arra
mutattak, hogy a magas koleszterin szint csökkentésére is hatásos, azonban a Stanford
Egyetem vizsgálatai (2007. február) nem igazolták ezt az elképzelést.
(Mivel a
fokhagyma is a csípős anyagokat tartalmazó növény, így belsőleges használata,
nyombél- és gyomorfekély esetén TILOS)
Nekem tetszik, eddig egyszer ettem ilyen levest, de hidegen még nem próbáltam. Én a fokhagyma kedvelő táborba tartozom, sokat is használok. Sőt még fogfájásra is bevált, igaz csak egyszer, pedig nem hittem benne, de 5 perc múlva elmúlt a fájdalom:)
VálaszTörlésAz állagával én is meg voltam elégedve, én a pirított fokhagyma ízét nem szeretem, emiatt a végén még tettem bele nyersen fokhagymát, csak úgy az íze miatt, úgy sokkal jobb lett:)Én is a rajongók táborát erősítem:) Jó a foghagyma fogfájásra, de kicsit kellemesebb a szegfűszeg és az is nagyon hatásos, csak óvatosan kell cseppenteni, mert lezsibbad az ember nyelve. (én illóolajat használtam)
VálaszTörlésTetszik ez a leves, ritkán szoktam hasonlót készíteni, de ezt is kipróbálom. A krumplit használom én is sűrítőnek, főleg krémlevesekbe nagyon jó. A túl pirított fokhagyma nem jön be, csak megfuttatni szoktam az olajon, úgy finom:-)
VálaszTörlésÖrülök, majd írd meg, hogy ízlett!
TörlésKöszönet! http://erdokostolo.blogspot.hu/2013/05/koszonet-blogdijert-es-adom-is-tovabb.html
VálaszTörlés