Balázs
napja
február 3., Szent Balázs püspök és
vértanú ünnepe. A Legenda Aurea szerint Balázs egy özvegyasszony fiát, akinek
torkában megakadt a halszálka, imájával mentette meg a fulladástól. Az özvegy
asszony étellel és gyertyával fejezte ki köszönetét a püspöknek. A szent neki
és mindenkinek, aki a templomba gyertyákat vitt, jólétet és egészséget ígért.
Úgy vált szokássá, hogy szükség idejében a szentnek gyertyákat áldoznak. A 6.
sz.-ban a püspök nevét már a torokfájás gyógyítójaként emlegették. Emlékére
alakult ki az a szokás, hogy a nép az áldozatra szánt gyertyákat a torka elé
tartotta, miközben egészségéért imádkozott. Később ezt a szokást az egyház
szertartásként gyakorolta, nálunk balázsolás vagy balázs-áldás néven. Az
esztergomi rituale (szertartáskönyv, Velence, 1505) erre a napra az alma
megáldását is előírja (→ szentelmények).
A néphit mind a balázs-áldást, mind a szentelt almát a torokfájás elleni
védekezésként tartotta számon. Apátfalván, Csanád megyében szokásban volt, hogy
azok, akik a templomban balázs-áldásban részesültek, az otthon maradottak
torkát is megsimogatták, hogy őket is kerülje el a torokfájás. Zalabaksán a
szentelt almával, Parádon az alma héjával füstölték a torokfájóst. Németo.-ban
a 13. sz.-tól kezdve Balázs napján vizet szenteltek. A templom elé hajtották az
állatokat és → szenteltvízzel meghintették. A libákkal és
tyúkokkal szenteltvizet itattak, hogy a tolvajoktól megvédjék őket. Ezen a
napon tartották a → Balázs-járást. –
Irod. Koren, Hans: Volksbrauch im Kirchenjahr
(Salzburg-Leipzig, 1935); Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza
(Bp., 1938).
Balázs-járás
Balázs-napi (febr. 3.) adománygyűjtő, → köszöntő
szokás. A 17. sz.-tól a tanító javadalmának felsorolásában gyakran találkozunk
a Balázs-napi koledával, kantációval (Blasius-cantatio), vagyis a
Balázs-járással. Rozsnyón 1670-ben a Balázs- és Gergely-napi ajándékot említik,
egy galgagutai (Nógrád m.) jegyzőkönyv elmondja, hogy Balázs-napkor a kántornak
énekkel kell körüljárnia a falut. Úgy látszik, hogy kezdetben a Balázs-járás
alkalmával a tanító tanítványaival járta sorra a falut, majd később már csak a
fiúk jártak házról házra, elmondták éneküket, ezután ajándékot kaptak, ez a
tanítót illette. A Balázs-járáskor mondott ének legrégibb szövege 1650 tájáról
való, amelyet a gyöngyösi Ferenc-rendi kolostor könyvtára egyik kötetének tábla
melletti védőlapján találtak. Az 1711-ből származó feljegyzés a „tót mester
uraimék által behozatott” Balázs-napi ugrálást említi. A szokás a szlovák
nyelvterületen, Cseh- és Morvao.-ban egyformán elterjedt volt. Cseho.-ban már a
14. sz.-i adatok megemlékeznek róla. Feltehető, hogy morva vagy szlovák
közvetítéssel került hozzánk. Nálunk legtovább, kb. a századfordulóig főleg a
Dunántúlon és az északi területeken gyakorolták. Az Ipoly mentén az iskolában
gyülekeztek a fiúgyermekek, onnan indultak és minden házba betértek, ahonnan
gyermek járt iskolába. Hosszú vasnyársat is vittek magukkal, amelyet a padlásba
szúrtak, majd a nyársvivő körül járva énekelték a gyöngyösi szöveg töredékes
változatát. A tanító részére szalonnát, babot, kolbászt, lisztet stb. kaptak. A
tanító néhány nap múlva a gyermekeket megvendégelte, ezután dudára táncoltak.
Sümegen a balázsjárók hatan voltak: a generális, a püspök, a kapitány, a
mester, a diák és a paraszt, s napszálltakor indultak útnak. A Somló vidékén a
Balázs-járás az újonc iskolás gyermekek összegyűjtését célozta. Három-négy
10–14 éves fiú – az első püspöki süveggel a fején, a másik csákóval és
fakarddal vagy nyárssal, a harmadik kosárral a kapott ajándékok számára – az
iskolaköteles gyermekek családjaihoz látogattak. Verset mondtak, majd ajándékot
kaptak. –
Irod. Varjú Elemér: Balázsjáró 1650
tájáról (Ethn., 1915); Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza
(Bp., 1938); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).
Általában gégedaganatok, vérzések, kelések,
hólyagbetegségek, pestis és fogfájás esetében imádkoztak és imádkoznak
segítségért. Emiatt az orvosok védőszentje. Továbbá védőszentje a takácsoknak,
a szélmolnároknak és a fúvós muzsikusoknak is. Időjelző szentként is tisztelik:
ünnepének ideje a tél végét és a veszedelmes viharokat jelzi. Ugyanakkor az
állatok oltalmazójaként is tisztelik, mint aki távoltartja a farkasokat a nyájaktól.
Forrás:Magyar
Néprajzi Lexikon
Forrás:Wiki
Szent Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése