Tavaly szerettem volna szederlekvárt főzni, de végül nem
lett belőle semmi, mert nem volt, helyette bodzalekvárt főztem. Nem is értem
miért nem volt szeder, hiszen sokkal kedvezőbb volt az időjárás. Az idei nagy szárazság miatt sem fűztem hozzá vérmes
reményeket, de valamelyik nap lementem a rétre és rengeteg szeder volt, de nem
volt mibe beletennem (megint megszegtem a 3.szabályt, zacskó mindig legyen
nálad), gondoltam majd a napokban lemegyek szedni úgyis kell még zsurló is.
Vasárnap lett a valamelyik nap. Vittem két dobozt, hogy a
tárolóedényen ne múljon, bár nem igazán hittem benne, hogy képes leszek
teleszedni. Nem rajongok az ilyen sziszifuszi feladatokért. Elsőre aprószeműt
találtam, így igen lassan kezdett gyűlni a dobozban. Megpróbáltam a pozitív lelki
hozzáállást fenntartani, arra gondoltam, sokan mit nem adnának érte, ha ilyen
lelőhelyük lenne.
A kisebb dobozt megszedtem, ettől nagyon elégedett voltam
magammal, mert úgy saccoltam az már egy kisüveg lekvárnak elég. Amikor
hazaindultam akkor láttam meg, egy nagyszemű
szedrester, újra előkaptam a dobozomat és megszedtem.
Mivel elég savanyú volt azon tipródtam mivel édesítsem. Gondolkodtam
a gyümölcscukron, mert itt nem rontotta volna el a színét, de felvetődött a
barack és szilva lehetősége is. Végül szilvával párosítottam. Azt reméltem
ettől a házasságtól, hogy elég édes lesz és nagyon krémes, ahogy tavaly a bodzalekvár
is. Így is lett. A családom szerint érződik benne a szilva íze, én is érzem, de
nem kellett bele cukrot tennem, ami azért szempont, mert brutál sok lekvárt
tettem el, amit a végén még megeszünk, akkor bármilyen kevés cukrot is használtam üvegenként, de mégis túl
sok lesz. Natúran pedig annyira savanyú lett volna, hogy még én sem tudnám
megenni
.
Hibás technológiával így készült.
Mivel több napos eső után voltunk annyira tiszták voltak,
hogy meg se kellett volna mosni, de leöblítettem. (Olyan helyen próbáltam
szedni, ahol nincs a vadaknak csapása, így kisebb a fertőzés kockázata is), a
még benne lévő virágokat eltávolítottam, leturmixoltam (62 dkg, 7 dl), itt jött
a meglepetés, hogy tele van maggal, bár nem tudom ezen miért csodálkoztam, a
málna is ilyen:) egy
szűrőn átpassziroztam. A magokat és ami gyümölcshús nem jött át a szűrön
félretettem. A szilvákat megmostam, gondolkodtam, hogy lehúzzam-e héját, de
végül rajtahagytam. Kimagoztam és félbevágtam, majd újra és leturmixoltam. Nem akartam méregetni, így
ugyanannyi turmixolt szilvát, mint amennyi a a leszűrt szeder volt lábasba öntöttem és feltettem főni. Amikor
elég sűrűnek ítéltem üvegekbe töltöttem, lezártam fejtetőre állítottam és
száraz dunsztba tettem. Gondolkodtam, hogy dzsemet készítsek-e belőle, mivel úgy több lesz, de ha már szilvával
főzöm, nem teszek bele zselésítőt.(agar-agar)
Nagyjából egy liter alapanyagból 1 db 375 ml-es és 1 db 220
ml üveg lekvár lett és kimaradt kb 200 ml kóstoló. Felvetődött bennem, hogy
fűszerezem, de végül úgy döntöttem, hogy nem, majd a szilvalekvárt.
A félretett magokhoz és szilvához még tisztítottam
őszibarackot és körtét, azokat is leturmixoltam, az egészet összeöntöttem, kb
2. dl. vizet adtam hozzá, feltettem főni, kb 10 percig főztem, majd egy szűrőn
átszűrtem, újraforraltam, üvegekbe töltöttem, lezártam, fejtetőre fordítottam
és szárazdunsztba tettem.
(Ha eszembe jutott volna a leturmixolt szedret feltehettem
volna főni és csak utána leszűrni, de a következőt már így csinálom:))
Tegnap újra elmentem, de bármennyire biztatgattam is magam „csak
„ 32 dkg lett az eredmény. Mivel friss volt még az élmény:
leöblítettem, leturmixoltam, feltettem főni, egy sűrű szűrőn
átszűrtem és tovább főztem, az előző lekvárból kimaradt szilvás verziót
hozzáadtam (újra megkóstoltam, de hidegen nem éreztem rajta a szilva ízét,
inkább csak a finom savanykás szedret), hozzáadtam egy evőkanál cukrot
(eredetileg fruktózzal akartam készíteni, de összeállt egy hatalmas tömbbé),
főztem, főztem, amikor elég sűrűnek ítéltem beletettem egy 220 ml üvegbe, lezártam,
fejtetőre fordítottam, szárazdunsztba tettem.
A fészbukon a szavazatok a torta irányába
mutattak, de igen keserves volt a szedése, legalábbis nekem, (mivel én szedtem, így keserves volt), egy félóra
múlva nyoma sincs ételbe nem kerülhetett
az alapanyagom:)
Ha Farkas Vilmos kölcsönadná a gyermeket, aki szeret szedret szedni, a
jó időre való tekintettel készítenék egy szezonzáró fagyit és le is fotóznám:)
Erdőkóstoló így készítette.
Amit ma megtehetsz...
Szoktam néha (mindig) halogatni a dolgokat, ma kicsit
ráfaragtam erre a szokásomra, lekaszálták a zsurlómat és egyéb gyógynövényeimet és a nagyszemű
szedresemet is:(.
Szerencsére
a kaszálást csak a rét egyik felét érintette, így a vasfű (Verbena officinalis) nem esett
áldozatul. Nem a kaszálás volt az akadálya egyébként, hogy csak 32 dkg szedret szedtem.
Szedtem egy zacskó galagonyát kipróbálom ma a lekvárt belőle.
Ismétlődés, ezt megjegyzem:)
2012.ugyanezen a napon
Hát én például mit nem adnék egy ilyen lelőhelyért:) Az erdei áfonya is ilyen, annyira aprószemű, hogy igencsak meg kell vele dolgozni, ha mennyiséget akarsz szedni. De ízben, beltartalomban messze felülmúlja termesztett társait és bizony néha már túlzásnak tartom, akkora szemű áfonyákat árulnak és már egyáltalán nincs áfonya íze.Nagyon szuper dolgokat főztél be:)
VálaszTörlésIgen, olvastam, hogy emberek órákat utaznának, bringáznának érte, így kicsit szégyenkeztem szedés közben és biztatgattam magam:) Erre nincs erdei áfonya szerencsére, mert csak píronkodnék:) A színük nagyon szép a szedertől:) Próbáltam rábeszélni a családtagjaimat, hogy a társas serkentés miatt jöjjenek le, de más dolguk volt.:)
Törlés