Téli gyógyteák - 1.Csipkebogyótea

Szinte az egyik legismertebb gyógynövény számtalan felhasználási módja létezik. Ezek közül talán legeltejedtebb a  tea és a lekvárkészítés. A csipkebogyónak magas a C-vitamin tartalma, emiatt a téli időszakban napi 1-2 csésze tea elfogyasztásával hozzájárulhatunk  szervezetünk folyamatos C-vitamin szükségletének biztosításához.

Hogyan kell csipkebogyóteát készíteni?

Hogyan készül általában a csipkebogyó tea? Hideg áztatással vagy forrázattal. Mindkét módszernek van előnye és hátránya.

Hideg áztatás, a csipkehúst (magozott bogyó) 6-8 órára langyos vízbe áztatják, majd szűrik, esetleg mézzel ízesítik és fogyasztják. (vannak olyan vélekedések, hogy rövidebb ideig áztassuk, mert elszaporodhatnak benne nemkívánt baktériumok)

előnye: gyümölcshús C-vitamin tartalma nem károsodik

hátránya:a gyümölcshúsban lévő egyéb hőre oldódó hatóanyagok nem kerülnek kivonásra és így sok értékes anyagot elpocsékolunk. (Tételezzük fel, hogy nem vagyunk olyan takarékosak, hogy a teakészítés során leszűrt gyümölcshúst összegyűjtjük későbbi feldolgozásra).

Forrázat vizet forralnak és a csipkehúsra öntik, lefedik, amikor langyosra hűlt mézzel  ízesitve vagy ízesítés nélkül fogyasztják.

előnye:a gyümölcshúsban lévő hőre oldódó anyagok kivonásra kerülnek.

hátránya: a C-vitamin hőérzékeny, emiatt a tea legértékesebb hatóanyagának nagyrésze elvész.

Hogyan kell tehát csipkebogyóteát készíteni? A két módszer  ötvözésével.

Egy kévéskanál csipkehúst (magozott csipkebogyó) 6-8 órára 2 dl langyos vízbe áztatjuk, majd leszűrjük. Ezt követően 2 dl vizet forralunk és a leszűrt gyümölcshúst leforrázzuk, lefedjük, 10 percig  állni hagyjuk, majd leszűrjük. Amikor langyosra hűlt a két teát összeöntjük és mézzel ízesítjük vagy ízesítés nélkül fogyasztjuk.

Hogyan készítsük ha csak szárított bogyónk van?

A bogyót felhasználás előtt egy mozsárban zúzzuk össze és a fentiek szerint járjunk el. Az elkészült teát ebben az esetben egy filteren szűrjük le fogyasztás előtt. (A bogyóban lévő szőrök gyomorproblémákat okozhatnak)

Egészségünkre:)

Ezmegaz fészbuk:)

Tavasz az őszben, remény a reménytelenségben:)

A növények nem vesznek tudomást sem a naptárról sem a hőmérsékletről, egyre több gyógynövény és nem gyógynövény virágzik.

Felénk ezeket a növényeket tévesztette meg az időjárás. Biztos mindenki felismeri őket annyit ragoztam:).

Már a növényeknél tavasz van, én elkezdtem a visszaszámlálást, vágom a centit. Kicsit több, mint egy hónap a téli napforduló és elindulunk a fény felé. Minden nap egy kicsit hosszabbak lesznek a napok. Pár nap ünnep és vége is a decembernek. Kicsit bekeményít a tél, jön a szülinapom nagy havazás kíséretében, aztán gyorsan vége is a januárnak. A február bármilyen hideg is, de rövid. Szóval, 105 nap és itt a tavasz:).

 Aki velem együtt kicsit későbbre halasztotta a galagonyagyűjtést, kicsit csalódott lesz, mert vagy megbetegedtek a bogyók vagy elérhetetlen magasságban vannak.

A kökény is gyászos állapotban van, ahol még van,  fonnyadt és kukacos.

A csipkék is gyengélkednek, bár ezek pont szépek, de egyre kevesebb van és elérhetetlen magasságban. Aki bármilyen okból, bár ezek már csak lekvárnak alkalmasak, gyűjteni szeretne, akkor igyekeznie kell.

Felirat hozzáadása

 Mitől lesz  a mézvirág lila?

November - "Öt hónapot kaptunk. Talán kibírjuk."

Az ifjúság álmodik, és nem tud semmi biztosat az évszakok-

ról. Számára a díszletek változnak csak, az élet sugárzó játé-

kának díszletei.Az évet úgy látja, mint négyfelvonásos színjá-

tékot. Mikor az ifjúság életérzése múlóban, érzékenyen figyelni

kezdünk a külső változásra: novemberben nemcsak bőrünk

érzékeny, hanem lelkünk is. Valami történik, ami nyugtalanít.

A télbe úgy lépünk e napokban, mintha egy komor mondakör

valóságosan életrekelt volna. A tél egyszerre mondakör és bar-

lang, kissé betegség és kissé városiasság, s ugyanakkor vannak

benne fókák, rozmárok, átutazó külföldi énekesek, diplomás

hólapátolók, van benne kamillatea és forralt bor, s van benne

fülledt és szorongó várakozás, mintha magunkra maradtunk

volna a világban, egyedül sorsunkkal, mely zúzmarás és ko-

mor. Mindenekelött - és mindenekfölött - fázunk. Mint egy

középkori város lakói, kiket váratlan támadás ért, lázasan,

kissé fejvesztve készülünk a védekezésre: szenet rendelünk, vas-

tag ruhákat szellőztetünk, beöltözünk a tél jelmezeíbe, félünk

valamitől. Nemcsak a hidegtől félünk. Álmainkban még felde-

reng egy kegyetlen élmény, a jégkor emléke. Gyermekkorunk-

ban szívesen lapoztunk egy színes rajzokkal ékes könyvet,

melynek ez volt a címe: A tél örömei. A képeken nagyapó,

keménykalappal fején, fehéren és rózsaszínen korcsolyázott,

mint egy megőrült hóember, mindenfelé szánok csilingeltek,

a behavazott fák violaszín csillogással álltak az alkonyi, hi-

deg napsütésben. Mindez elmúlt. Nyarak és telek megtanítot-

tak rá, hogy a télnek nincsenek "örömei", nincs más, igazi

élet, csak az a pogány és vad öröm, mely elragad mindent, ami

él, ha fény esik reá. Novemberben sértődötten kezdek élni.

Kezdődnek az irodalmi felolvasások, melyek untatnak, kez-

dődik az a csendes és szanatóriumszerü szobaélet, mikor úgy

ébredünk a szürkén-nyálkás reggelre, mint a betegség napjai-

ra, kezdődik a mesterséges fény és mesterkélt hő időszaka. Már

nem örülök a télnek; csak az ifjúság tud e barbár ünnepélynek

örülni. Disznótorra nem járok, mert nem bírja a gyomrom,

bálba nem megyek, mert kövér és magányos vagyok, korcso-

lyázni nem tudok, és sízés közben mindenki eltöri sípcsontjait.

Marad az irodalom, a füstös kávéház, mely már délelőtt is sö-

tét, a vastag ruhadarabok és a légcsőhurut. Mindez sovány

öröm.

A szobát befűtötték, a kályha elé állok, oly kedvetlenül, mint

a rab, aki megkezdi fogházbüntetését. Öt hónapot kaptunk. Ta-

lán kibírjuk.

* *

Márai Sándor A négy évszak